Amerikai személyszállítás: vonalvége probléma?
Az Economist eheti számában az amerikai állami személyszállító vasút, az Amtrak nehéz helyzetéről számol be. A Kongreszus 1997-ben ötéves reformprogramot iktatott törvénybe, ami nem hozta meg a várt eredményeket. Az utasszám nem növekszik drámain a jelentős befektetések, például a nagysebességű Acela vonatok forgalomba állítása után sem. Miközben az Egyesült Államokban a teherfuvarozó vasutak aranykorukat élik, a személyszállítás haldoklik. A Bush-kormány úgy döntött, hogy megkísérli megtörni az Amtrak monopóliumát és törli a szövetségi állami támogatását.
Az Economist cikke (The end of the line? 2005. április 23.) röviden vázolja az 1971-ben kormányzati kezdeményezésre alakult Amtrak történetét. Az amerikai közszolgáltató vasút, amely saját pályákat, illetve a teherszállító magánvasutak infrastruktúráját használja, naponta mintegy 300 vonatot indít és évente körülbelül 20-25 millió utast szolgál ki. Működésének 34 éve alatt 29 milliárd dollár közpénzt használt fel, jelenlegi szövetségi állami támogatása 1,2 milliárd dollár (mintegy 200 milliárd forint). A folyamatos pénzügyi zavarral és növekvő költségekkel működő közszolgáltató 2001-ben háromhónapos likviditási zavarát nem tudta máshogy kezelni, minthogy jelzáloghitelt vett fel a legendás New York-i Penn Stationre, aminek terheit 16 éven át cipeli. 2002-ben 100 millió dollár kölcsönt vett fel a Közlekedési Minisztériumtól.
Könnyen meglehet, hogy a Bush-kormányzat csak blöfföl, és valójában nem akarja megszüntetni a szövetségi büdzséből dotált közszolgáltatást, egyszerűen csak ki akarja kényszeríteni az Amtrak reformját. A mostani kormány által kinevezett Amtrak-igazgatóság mindenesetre azt ígéri, hogy a lehető leghamarabb lerakja a cég új stratégiáját, amelyben azonban újabb szövetségi támogatást fog kérni, természetesen infrastrukturális beruházásokra, amire mindenki szerint égető szükség volna... Az Economist cikke azt találgatja, vajon milyen politikai megfontolások tartják nyitva a pénzcsapot az életképtelennek látszó cég felé. Két politikai támogatócsoportot azonosít: azon szenátorok csoportja, akiknek a választókörzetében valóban sokan használják az elővárosi szolgáltatásokat. A másik a vasútbarátok tömege, akik az Amtrak által szinte ki sem szolgált körzetekből is dühös leveleket írnak kongresszusi képviselőiknek, ha azt hallják, hogy valaki veszélybe sodorja az amerikai örökségnek számító vasparipát. A republikánusokhoz húzó Heritage Foundation elemzője, Ron Utt's szerint valójában ezek a vasútbarátok tartják életben az Amtraket.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése