A lengyel Railway Market angol nyelvű vasúti piaci magazin rövidhírei alapján hasonló kép áll össze mint a külpolitikai hírekből: mindenki Kínába keresi az utat.
Grúziában az ellenzék a haza kiárusításával vádolja a vasút privatizációjára készülő nyugat-barát kormányt. A grúz kormány állítólag a vasúti infrastruktúrát is el kívánja adni. Az állítólagos vevő: Kína. A helyzet nagyon hasonló az Oroszországtól a kilencvenes években függetlenedő Észtországéhoz, akik geopolitikai megfontolásból adták el amerikai befektetőknek a vasútvonalaikat (és tavaly, immár EU és NATO tagként, visszaállamosították azokat). A grúz vasúton tavaly 22 millió tonna árut szállítottak, nagyjából a magyarországi mennyiség felét.
Azerbajdzsán, Grúzia és Törökország megállapodott a Kars-Tbiliszi-Baku vasút kiépítéséről, ami elkerüli és elszigeteli Örményországot. A tét: az orosz befolyás csökkentése a közép-ázsiai szállítási útvonalakra, új, független szállítási útvonal kiépítése Kína és Európa között.
Észtország Oroszország és Kazahsztán érintésével kezdeményez közvetlen szárazföldi kapcsolatot Kínával. Hasonlóra törekszik Fehéroroszország is, miután a helyi diktátor összeveszett Oroszországgal, és hirtelen a Baltikum és az Európai Unió felé kacsingat.
Oroszország, Ukrajna és Kazahsztán rögzítette a vasúti árufuvarozási tarifáit. A korábbi viták végét jelzi, hogy az orosz-ukrán vasúti áruszállítási forgalom 13%-kal növekedett 2006-ban, egy ennél kisebb 2005. évi csökkenést követően.
(A képen: Tengelyátszerelés a kínai határon)
