Magyar Narancs: Papír alapú szabad verseny

A Matáv 90-es években betöltött monopolszerepe és a MÁV jelenlegi pozíciója között von párhuzamot a Magyar Narancs március 10-i számában megjelent "Papír alapú szabad verseny" című cikke

A lap beszámol a Magyar Magánvasút (MMV) Rt. és a MÁV záhonyi konfliktusáról. A szerző, Szabó M. István idézi Kukely Mártont, az MMV elnökét, aki szerint az eset azt bizonyítja, hogy a liberalizáció egyelőre csak papíron létezik.

"A MÁV és a Magyar Magánvasút (MMV) Rt. között Záhonyban kialakult feszült helyzetet vélhetően az mentette csak meg, hogy az első fuvarja felvételében akadályozott MMV - noha állítása szerint az érvényes engedélyei és szerződései már korábban is megvoltak - a szabad versenyt hirdető miniszterhez fordult segítségért." A cikk részletesen ismerteti az incidenst.

"A múlt hét elején Kukely - miután kevesebb mint egy kilométerrel a cél előtt megállították, majd tárolóvágányra tolták a szerelvényét - higgadtan azzal próbált érvelni, hogy a hálózati üzletszabályzatban a záhonyi térség átrakója, Eperjeske pályaudvar szabadon hozzáférhetőnek, illetve igénybe vehetőnek minősített terület, melyre szabályszerűen megkérte a szükséges engedélyeket, és a fuvarra a MÁV-val megkötötte a szerződéseket is. A MÁV ezzel szemben egészen péntek hajnalig kitartott amellett, hogy a minisztériumi szabályok nem egyértelműek, ezért ők Eperjeske nyitottságát úgy értelmezik, hogy az csak a kijáratjelzőig és nem a rakodóterületig tart. Ezért kerek perec elzárkóztak attól, hogy az MMV kocsijait az átrakóhelyre vontassák - arról pedig hallani sem akartak, hogy a munkát idegen mozdonynak engedélyezzék. Annyi engedményt tettek, hogy megígérték: egy hét alatt megvizsgálják a megoldás lehetséges módozatait."

A cikk ezután rátér a GKM által kezdeményezett vasúti kerekasztalnál helyet foglalók közötti vitákra, illetve arra, hogy tulajdonképpen csak ketten foglaltak állást amellett a stratégia mellettt, amit a MÁV jelenleg követni igyekszik: Mándoki Zoltán vezérigazgató, illetve Berényi János, az ÖBB egyik hazai érdekeltségének vezetője. Mégis, mintha ez a forgatókönyv valósulna meg, ami nem kedvez a liberalizációnak. "Mindezt csak tetézi, hogy az elmúlt két évben a MÁV Rt. árufuvarozási üzletágának kezébe került több, az életképes verseny kialakulásához szükséges infrastrukturális létesítmény is (például a záhonyi átrakó, a Budapesti Intermodális Logisztikai Központ - BILK -, de a vasúti mérlegek és a már említett bükkábrányihoz hasonló, kulcsterületekre futó iparvágányok is). Ezek a pluszmuníciók a versenytársak ellehetetlenüléséhez vezetnek, mi több, a jelenleg hatályos törvények alapján nem is összeférhetők a szállítási tevékenységgel". A szerző kis kitérőt téve beszámol arról is, hogy a Gaál Gyula, (a MÁV friss elnöke, a GKM volt politikai államtitkára) ezidáig semlegesíteni tudta a régi vasutasgarnitúra.

A cikk bő féloldalon át foglalkozik "kelet kikötője", vagyis Záhony sorsával. Itt valaha háromszoros forgalom és kétszeres foglalkoztatottság volt, az embereknek a megélhetéshez kellene megrakandó vonat, fusson az bármilyen szinekben. Ráadásul Záhony versenytársai vonzzák az idegen vasutakat. "Átrakásban (a szélesről normál nyomtávú szerelvényekbe) már Záhony méretű kapacitást kötnek le a szlovák oldalon, ráadásul mindezt további kétszeres szorzóval fejeli meg a kassai átrakó, ahová külön széles nyomtávú vágányok épültek. Reális a veszély, hogy ha Záhonyt nem teszik minden vasúti fuvarozó cég által hozzáférhetővé és ezáltal jobban kihasználttá, rövid időn belül eltűnhet innen akár a teljes tranzitforgalom is."

A cikkíró érdekesnek tartja, hogy a vasút árufuvarozási liberalizációjának két lehetséges modellje közül a MÁV menedzsmentje a Kóka János miniszter által ösztönzött piacnyitással szemben foglalt állást.

A hosszú riport ingyenes regisztráció után elérhető a www.mancs.hu oldalon, az archívum 2005/10 számában.