2005. január 31., hétfő

Svédországi koncessziós vita vége

A svéd Tagkompaniet AB magánvasút-társaság és a svéd Nemzeti Tömegközlekedési Ügynökség (Rikstrafiken) peren kívüli megállapodást kötött az Észak-Svédországba történő éjszakai személyszállítás ügyében kirobbant koncessziós dömping-vitában.
A Rikstrafikent az új svéd közlekedéspolitika végrehajtására állították fel 1999-ben. Feladata a tömegközlekedés állami koordinációjának elősegítése és az egyetemes szolgáltatás koncessziós versenyeinek lefolytatása. Egyetemes szolgáltatási területnek azok a piacok számítanak, ahol a gyér kereslet miatt nem alakulhat ki érdemi verseny. Az egyetemes szolgáltatásokért folytatott koncessziós versenynek az a nyertese, aki alacsonyabb állami támogatást kér ugyanazon szolgáltatás nyújtásárt, vagyis alacsonyabb költséggel vagy többet hozó, jobb termékekkel indul.

A vita egy Svédországon átmenő éjszakai személyvonat közlekedtetésére kiírt koncesszió volt. Tågkompaniet 5.9 millió eurós kár megtérítését követelte a Rikstrafiken-en, melyet az még 2003 máriciusában okozott neki. A vasúttársaság szerint a legutóbbi versenyben a hatóság törvénybe ütköző, dömpingáras ajánlatot fogadott el egy másik magánvasúttól, a Connextől. A kifogásuk szerint míg a korábbi államvasút (SJ) évente 15,9 millió eurós költséggel közlekedtette északra a vonatokat, akitől a Tågkompaniet 11.7 millió eurós költséggel nyerte el a szolgáltatási jogot, a második tenderen a Connex a második tenderen mindössze 6.9 millió eurós költségen vállalata a szolgáltatás nyújtását, amihez öt évre mindössze 34,4 millió eurónak megfelelő kompenzációt kért. A fenti áron a Connex nyújtja a szolgáltatást 2008 közepéig.

Az X-rail nem számol be róla, hogy fizetett-e, és ha igen, mennyit a Rikstrafiken a Tågkompaniet-nek, mindenesetre a felek rögzítették, hogy nincsennek további követeléseik egymással szemben és mindketten a saját szerepüknek megfelelően a vasúti közlekedés jobbá tételét tartják szem előtt.

2005. január 28., péntek

Wisconsin állam megvásárolja az elhagyott mellékvonalakat

Wisconsin Állam Közlekedési Minisztériuma egy olyan vasútmegőrzési programot tart fenn, amely fenntartja azokat a vasútvonalakat, amelyeket jelenleg nem gazdaságos üzemeltetni. A programot az állam 1977-ben indította, célja, hogy a hosszú élettartamú, értékes vasúti infrastruktúra átvészelje azokat az időszakokat is, amikor a vasúti közlekedés éppen nem gazdaságos. Ennek a programnak a keretében most 37 mérföldnyi pályát vásároltak fel Délkelet-Wisconsinban.

Az AAR híre szerint a felvásárolt pálya Saukville és Kiel között húzódik, és korábban a Canadian National Railway Company használta teherszállításra, de tavaly júniusban engedélyt kért a hatóságoktól, hogy megszüntethesse tevékenységét a vonalon. A szövetségi Felszíni Közlekedési Tanács októberben hagyta jóvá a kérvényt. Az állam ezután 1,55 millió dollárral egészítette ki a helyi érdekű Wisconsin and Southern Rail Company (WSOR) és a helyi szállítók által összeadott 350 ezer dollárt, hogy a vonal fentartható legyen. A vonalat a jövőben a WSOR fogja fenntartani.

A wisconsini Közlekedési Minisztérium
A Freight Railroad Preservation Program
Az AAR híre

2005. január 27., csütörtök

Népi animáció: az Eastpark vonatra száll

Ismeretlen budapesti szerző készíti a kilencvenes évek kultikussá vált amerikai South Park animációs sorozatának Magyarországra adaptált népköltését, az Eastparkot, amelynek harmadik részén a magyar sorozat antihősei a villamoson és vonaton kerülnek különféle kalandokba. A Linuxos, a Metálos és a Tudálékos elindulnak a Nyugati Pályaudvarról Vidékre, hogy leleplezzék az ezoterikus természetgyógyász-szélhámost.

Az animációs film ingyenesen letölthető az Easpark oldaláról avi és mpeg formátumban is. Mindkét fájl meglehetősen nagy, 40 ill 20 MB, az előbbihez DivX pluginre is szükség van, de négyszeres felbontást tud az utóbbihoz képest. Az Eastpark oldalon az EP3 Go East részt kell kiválasztani. (Az első részben az antihősök tüntetnek, a másodikban karácsonyoznak, a harmadikban vonatoznak).

A régi vasutak.hu egyik kedvenc letöltése!

2005. január 26., szerda

Gaál Gyula 2007-től ígér minőségi változásokat a MÁV Rt-nél

Öt-tíz év alatt annyit fejlődhet a magyar vasút, hogy el lehet felejteni a mai állapotokat - ígérte a Népszavának adott interjújában a MÁV Rt. nemrég hivatalba lépett új elnök-vezérigazgatója. Gaál Gyula a kihívások és a kemény feladatok miatt váltott "pályát", és állt a vasúttársaság élére a Gazdasági és Közlekedési Minisztérium politikai államtitkári posztjáról. A fejlődéshez szemlélet- és struktúraváltásra van szükség a vasútnál, ehhez pedig úgy tűnik, megvan a politikai támogatottság. A modernizálásra pedig 2007-től évi több száz milliárd forint is juthat a központi költségvetésből valamint európai uniós forrásokból.
- Szereti a kihívásokat? Magyarország legnagyobb létszámú, állami cégét vezetni kihívásokban bővelkedő feladat, ami ráadásul mindig tartogat meglepetéseket.

- Igen. Abban, hogy elvállaltam, az volt a döntő momentum, hogy több feladat közül ez a tűnt a legkeményebbnek. Összetett a dolog, mert valamilyen módon mindenki érintett a vasútban, szinte mindenki úgy érzi, hogy ért hozzá, mint a focihoz vagy az egészségügyhöz.

- Jó a hasonlat. Az egészségügyben szintén kormányzati ciklusok óta halogatják a komolyabb változtatásokat. Gondolja, hogy ez a kormány és ez a minisztérium hajlandó elindítani, vagy ami még fontosabb, végigvinni a vasúti reformot?

- Az biztos, hogy a szaktárcának más a hozzáállása, Kóka János miniszter pedig elszánt abban, hogy végigvigyen egy olyan reformot, amely aztán hosszú időre megalapozhatja a vasúti közlekedés jövőjét. Én is ebben a reményben jöttem ide. A miniszterelnök is támogatja azt az igényt, hogy az autópálya-építés után a következő nagy infrastruktúra-fejlesztés a vasút legyen. E területen ugyanis látványosan el vagyunk maradva az európai színvonaltól.

- Van hova fejlődni. Mire van szükség ehhez?

- Először is finanszírozási lehetőségekre. Arra is, hogy tudjunk - képletesen szólva - egy olyan pályát felmutatni a vasút előtt, ami tényleg Európába vezet. Ez jelenti a minőségi távolsági személyszállítást, a korszerű elővárosi vasúti közlekedést. Mindez kiegészül a Budapesti Közlekedési Szövetséggel, ahol a BKV járatok igazodnak a vasúti közlekedéshez, s a Volán-járatok összekapcsolódnak az elővárosi vonalakkal.

- Elődje, Udvari László két fontos feladatot említett: a magyar vasút uniós piacra való felkészítését és a pénzügyi helyzetének stabilizálását. Melyikre mennyi esélyt lát?

- Mindkettőre látok esélyt, ezek nem is választhatók el egymástól. A finanszírozás ügyében azért vagyok optimista, mert nincs az a kormány, amelyik megengedhetné magának, hogy a vasúti közlekedés összeomoljon.

- A MÁV most közel áll ehhez...

- Ez azért túlzás, bár a problémák komolyak. Kétirányú a feladat. Hatékonyabbá és olcsóbbá kell tenni a szolgáltatást és el kell érni, hogy valaki kifizesse a költségét. Mivel ezt nem lehet ráterhelni aránytalanul nagy mértékben az utazókra, az adófizetők összességének kell állnia ezt a költségvetésen keresztül, különben a vasutat lepusztulás fenyegeti.

- A vasút működésének finanszírozása eddig úgy nézett ki, hogy a kelleténél kisebb költségvetési összeget hitelekkel pótolták ki, így mára a MÁV teljesen eladósodott.

- Ez azt jelenti, hogy a társaság fölélte a tőkéjének egy részét. Ezért kell olcsóbbá tenni a szolgáltatást. Ennek számos eszköze lehet, köztük a szervezeti átalakítás és más hatékonyságjavító intézkedések. Mégis a legnagyobb kényszerítő erő a versenyhelyzet, amit az európai jog is előír, hiszen a vasutat olyan piaci szolgáltatásnak tekintik, amelyben mindenki előtt szabad a pálya. Ebben a versenyben a leghatékonyabb szolgáltató nyer.

- Az áruszállítás már most nyitott a versenytársak előtt, több cég konkurál e területen a MÁV-val, és 2007-től ez lesz a helyzet a személyszállítás terén is. Hogyan készülnek erre?

- Több lépcsőben. Teljesen 2010-re nyílik meg a személyszállítási piac a versenytársak előtt. Az árufuvarozás mindig is nyereségesen működött, miután ez nem közszolgáltatás, a megrendelővel ki lehet fizettetni a tényleges költségeket. A nyereség ténylegesen a nemzetközi és nem a belföldi áruszállításban van, ezért mindent meg kell tenni azért, hogy a MÁV sikerrel kapcsolódjon be a nemzetközi fuvarozásba. Ehhez az áruszállítási üzletágat leányvállalatként, esetleg önálló vállalkozásként kell átalakítani, hogy képes legyen üzleti érdek alapján tőkét vonzani, s ne kelljen a nyereségéből a veszteséges személyszállítást finanszíroznia.

- Ez az önállósítás lehet a kulcsa a személyszállítás versenyképességének is?

- A vasúti pálya állami tulajdonban maradna, az infrastruktúra fejlesztése ugyanis állami felelősség, hosszú távú feladat, azért is, mert ez a legköltségesebb, és magánbefektetőknek nem kifizetődő. A személyszállításon belül pedig politikai konszenzust kell kialakítani arról, hogy mit tekintünk közszolgáltatásnak, és mi a piaci szolgáltatás. Ennek megfelelően kialakul, hogy az állam mit és milyen mértékben támogat, és mit nem. Így a szolgáltatás színvonala és piaci meghatározottsága is döntő lesz abban, mennyit kell fizetni a jegyért, nem pedig egyszerűen a megtett kilométer alapján számolunk majd.

- Ez a fajta szemlélet mikortól válhat gyakorlattá?

- Akár már 2006-tól. Ez komoly előkészítést igényel, de az uniós normáknak való megfelelés, és a MÁV saját jól felfogott érdeke is azt diktálja, hogy minél gyorsabban egy új szervezeti struktúrában tudjon működni a vasúti rendszer. Ha nem sietünk, az élet elmegy a MÁV mellett, és úgy járunk, mint az állam a Malévvel, hogy sorra sikertelenek maradnak a privatizációs próbálkozások, mert már nem annyira vonzó a cég a tőkebevonásra. Tíz éve még sokkal inkább az lett volna.

- A reformok az utasokat abban a formában érdeklik, hogy mikor látnak a balkáninál jobb színvonalú vonatokat, állomásokat, mikor kapnak a pénzükért valóban európai színvonalú szolgáltatást?

- Folyamatosan. Az esztergomi vonal után, ahol az új motorvonatok forgalomba állításával három hónap alatt 25 százalékkal nőtt az utasszám, tovább fejlesztjük az elővárosi közlekedést, újabb motorkocsikat szerzünk be, a következő lépcső pedig a vasúti pálya felújítása, melynek rossz állapota miatt jelenleg ezek a korszerű vonatok negyed akkora sebességgel haladhatnak, mint amire képesek. A minőségi változások 2007-től lesznek érzékelhetőek. Addigra lezárul az autópálya-építési projektek fő hulláma, és megkezdődik az EU új költségvetési periódusa is. Attől kezdve pedig háromszor annyi forrásra számíthat Magyarország a kohéziós alapból, mint addig. E két dolog miatt minőségileg több pénz jut majd a vasúti közlekedés fejlesztésére. Tíz éven belül el lehet felejteni a mai vasúti körülményeket.

- Mindez mennyibe kerül majd?

- A hazai források százmilliárd forintos nagyságrendben szabadulnak fel, az uniós pénzekkel együtt ez éves szinten több százmilliárd forintot jelenthet. Erre szükség is van. Mára olyan mértékig süllyedt a szolgáltatás színvonala, hogy a kormányzat célkitűzései ismeretében nemcsak lehetséges, hanem elengedhetetlenül szükséges is a minőségi előrelépés. Ennek azért bizonyos feltételei vannak: nagyon szigorú költségracionalizálás, vállalati szervezet-ésszerűsítés. Nincs olyan kormány, amelyik azt mondja, mindegy mennyibe kerül.

- A szervezet-átalakítás az egyes tevékenységek kiszervezésével már megkezdődött és a következő években jelentős, csaknem 10 ezer fős létszámleépítésre is számítani kell, amit el kell fogadtatni a szakszervezetekkel. Milyen a kapcsolata az érdekvédőkkel?

- Egyelőre jó, még nem tudtam elrontani. Az elmúlt napokban mindenkivel leültem és felvázoltam, hogy mit gondolok a vasút jövőjéről, beszéltünk arról is, hogy ők miben érdekeltek és egyetértettünk abban, hogy senki sem a rövid távú túlélést tartja szem előtt, hanem az ésszerű és tartós foglalkoztatás a cél.

A vasút jelenlegi helyzetében persze átalakítások szükségesek, de közös szándék, hogy ez a lehető legkisebb áldozattal járjon. Abból viszont én nem engedek, hogy milyen célt kell elérni, különben a vasúttársaság jövőjét áldoznám fel. Az oda vezető úton persze lehetnek alternatívák. Én így vagy úgy, de mindenképpen szeretném ezt az utat végigjárni.

Forrás: Népszava, Lengyel Tibor

Villamos vontatás az Indiai Vasút vonalain

Exmv cikke egzotikus kitekintés a száraz kontinentális télből a szubtrópusi Indiába az nfrastruktúra-üzemeltetés és fejlesztés témaköre iránt érdeklődő olvasóinknak.

Az Indiában használt feszültségnemek:
1.5kV egyenáram és 25kV 50Hz váltóáram.

Calcuttában a hatvanas évek óta 3kV -os egyenáramú rendszert használnak.

Az 1.5kV -os egyenáramú felsővezeték-rendszer Bombay környékén használatos (Ide értendők a Mumbai CST - Kalyan, Kalyan - Pune, Kalyan - Igatpuri, Mumbai CST - Belapur - Panvel, és Churchgate - Virar vonalak is). Készültek tervek ennek a rendszernek a szabványnak tekinthető 25kV 50Hz -es rendszerre átalakítására; a tervek szerint ez 2008-ra következik be. Ennek előkészítéseképpen az Indiai vasutak több mozdonyát felújíttatta és átalakíttatta, így ezek a mozdonyok egyaránt tudnak közlekedni mind a egyenáramú, mind a váltakozó áramú rendszereken. A Madras elővárosi vonalakon (először a Madras-Tambaram épült meg a hatvanas években, később bekapcsolták Villupuramot is) kb 1967-ig 1.5kV egyenáramú rendszert használtak, akkor építették át 25kV 50Hz -es rendszerre (a teljes felsővezeték rendszert).

A 25kV 50Hz -es felsővezetéki rendszer használatos az ország többi részén. A WCAM sorozatú mozdonyokat úgy tervezték, hogy mind az egyenáramú, mind a váltakozó áramú rendszereken lehessen őket üzemeltetni. A Mumbaiban használt új (2003-as) mozdonyok tervezési elvei között is szerepelt a kétáramnemű üzemeltetés lehetősége.

A Calcuttai Metrót 750V egyenáramú rendszerrel, harmadik sínes áramszedéssel alakították ki.

A Delhi Metró 25kV 50Hz -es, felsővezetékes rendszert használ földfelszíni és emelt vonalrészein, és meglehetősen szokatlan 'merev felsővezetéket', vagy felső áramvezető sínt alagutas szakaszain.

A felsővezetékes villamos vontatású rendszereken a villamos áram továbbítása általában felfüggesztett vezetékek rendszerén történik, ezt nevezik munkavezetéknek. Tulajdonképpen a munkavezeték szállítja az elektromosságot; ez más vezetékekhez van csatlakoztatva, illetve más vezetékek csatlakoznak hozzá, amelyek biztosítják a munkavezeték megfelelő magasságát és megfelelő oldalirányú pozícióját. A következőkben, ha felsővezetéket említünk, általában a munkavezetékről beszélünk.

A mozdonyok felemelhető és leereszthető, fémszerkezetű áramszedőt használnak a munkavezetékhez csatlakozáshoz és az áram szedéséhez, az elektromosságot így juttatják el vontatómotorjaikhoz. (Az áram általában először egy transzformátorba jut és nem közvetlenül a motorokhoz.) Az áramszedőnek egy vagy két palettája van amelyek a felsővezetéken csúsznak. Az egyenáramú rendszereken használt áramszedőknek általában két palettája van, míg a váltakozó áramú rendszereken használtaknak csak egy, mivel az egyenáramú rendszereknél nagyobb a szállított áram áramerőssége. A WCAM sorozatú kétáramnemű mozdonyok külön-külön áramszedőt használnak az egyenáramú és váltakozó áramú rendszerekhez, de szükség esetén bármelyik használható bármelyik áramnemhez. Az új kétáramnemű mozdonyok egykarú áramszedőket használnak, dupla palettával.

Az áramszedő szerkezeti kialakítására nézve lehet egykarú (félpantográf >) — vagy kétkarú (teljes pantográf ). Az egyenáramú mozdonyokon általában a teljes pantográf kialakításút használják. Az újabb mozdonyok majdnem mind félpantográf áramszedővel szereltek. A félpantográf áramszedők felszerelése legtöbb esetben úgy történik, hogy hogy a csúcs a menetirányba essen, bár ez nem előírás; előfordul olyan mozdony is, ahol az áramszedő csúcsa a menetiránynak 'háttal' áll. Az ármszedő felemengedséhez sűrített levegő használatos.

Az vontatási áramkör a mozdony kerekein és a sínen keresztül záródik. A visszatérő áram ezért a sínen és részben alatta a földben folyik. A folyamatos áramutat a sínkapcsolatok biztosítják (általában hevederes kötésekkel - a sínkötés az áramvezetés legneuralgikusabb pontja, mert a vezetés minőségét lerontja a kosz, por, stb., valamint a rendszeres közlekedés a hevederkötések lazulását is magával vonja). A földelővezetékek és földelőkötések (heveder-átkötések) feladata annak biztosítása, hogy a sínszálak egymással és a földdel folyamatosan jó összeköttetésben legyenek, hogy ne alakulhasson ki veszélyes lépésfeszültség.

A modern villamos mozdonyok meglehetősen kifinomult elektromos áramköröket használnak a vontatómotorok sebességtől, terheléstől, stb. függő szabályozására; leggyakrabban a bejövő 25kV 50Hz váltóáramot először alakítják belső használatra alkalmas váltakozóárammá, amelynek frekvenciáját, fázisát szabályozák a váltakozóáramú motorok hajtásához. Több primer váltakozóáramú mozdony (WAG-4, WAM-4) rendelkezik egyenáramú motorral. Néhágy váltakozóáramú rendszeren üzemelő mozdony (WAP-5 és WAG-9) saját használatára tirisztoros konverterrel háromfázisú váltakozó áramot állít elő; ezzel hajtják a háromfázisú aszinkron vontatómotorokat. (A háromfázisú váltakozóáramú vontatómotorok valamivel jobb hatásfokúak, és nagyobb indító nyomaték leadására képesek.)

A kétáramnemű motorvonatok szomszédos kocsijai között a magasfeszültségű rendszerek nincsenek összekapcsolva, így a szerelvény megállás nélkül haladhat át a különböző áramnemek kapcsolódási pontján (ahol az egyik kocsi a váltakozóáramú, egy másik semleges szakasz, a harmadik pedig egyenáramú szakasz alatt halad).

A harmadik sínes rendszereken az elektromosságot egy, a pálya mellett futó, vastag, merev vezető (a harmadik sín) szolgáltatja; a mozdony egy áramszedő 'papucsa' csúszik rajta, így szedi a működéséhez szükséges áramot. Indiában harmadik sínes rendszert csak a Calcutta Metro használ. A harmadiksínes rendszerek általában egyenáramúak, viszonylag alacsony feszültséggel (500V-750V).

Egyenáramú rendszerek:
A felsővezetékes egyenáramú rendszerek ugyanarra az alapelvre épülnek, mint az 1.5kV -os egyenáramú rendszerek. Általában (és különösen a motorvonatok esetén) az áram a felsővezetékből közvetlenül a motorokhoz jut. A mozdonyok ettől függetlenül a beérkező egyenáramú táplálást inverterek használatával átalakíthatják váltakozóárammá, amely végül váltakozó áramú motor(oka)t hajt meg.

Az általában alacsony feszültségű egyenáramú rendszerek feltételezik, hogy a felsővezeték által szolgáltatott áram erőssége nagy. Ez okoz némi nehézséget, ugyanis nagyobb keresztmetszetű, ennélfogva nagyobb súlyú vezetéket és áramszedőt kell alkalmazni, ezen kívül az áramszedő-vezeték közti nyomásnak is nagyobbnak kell lennie; mindez idő előtti elhasználódáshoz vezet.

Egyszerű váltakozóáramú rendszer:
A felsővezetékbe táplált elektromos áram egyfázisú, 25kV 50Hz feszültségű. A betápláló pontok (alállomások) a pálya mellett viszonylag sűrűn helyezkednek el. Ez a sűrű elhelyezkedés 35-60km -t jelent. Az alállomások kiosztása nagyforgalmú / nagyterhelésű vonalakon akár 10-20km is lehet. (Ezek az alállomások alakítják át az országos távvezeték 132kV -os feszültségét.) Az alállomásokat távvezérléssel kezelik. A távvezérlő központnak, amely általában a forgalomellenőrző központ közelében helyezkedik el, lehetősége van a különböző alállomásokhoz tartozó tápszakaszok feszültségeinek ellenőrzésére.

Kapcsolódó linkek:
Az indiai vasutak hivatalos oldala
Az Indiai Vasútügyi Minisztérium
Az indiai vasút barátai
És néhány fotó Avinash vasútbarát oldaláról.

2005. január 25., kedd

Hírek az európai piacról

A januári európai piaci hírek általában a vasutak mérsékelt előretöréséről, a kisebb magánvasutak kiemelkedő növekedéséről és felvásárlásokról szólnak. A német gazdaság tartósan gyenge teljesítménye miatt a kontinens legnagyobb gazdaságában a közlekedési szektor növekedése minimális a vasút szerény részesedés-növekménye mellett.

A német gazdaság tartós gyengélkedése ellenére relatíve jó évet zártak a német vasutak. A német Szövetségi Statisztikai Hivatal előzetes jelentése szerint a vasút részedése növekedett 2004-ben a közlekedési munkamegosztásban. A szállított áruk tömegét tekintve a növekedés szerény 2,1%-os növekedést ért el a közúti 1,9%-os növekménnyel szemben. Árutonna-kilométerben viszont a növekedés 8,2%-os, és a vasút részesedése 15,4%-ról 15,9%-re nőtt. Mindez összhangban van azzal, hogy a vasút hosszabb távon bizonyul versenyképesnek, a rövidebb távú üzleteket viszont a közút viszi el.

A vertikálisan integrált DB vasúttársaság szállítással, spedícióval foglalkozó Stinnes üzletága az intermodális szállítások mennyisége ért el 6% körüli növekedést. A szintén DB-hez kötődő Railion Deutschland AG felvárásolta a RAG Bahn und Hafen GmbH-t, egy német nagyvállalat saját szállítási egységét. A Häfen und Güterverkehr Köln (HGK) több mint 10%-os forgalomnövekedés mellett 9,5 millió tonna árut szállított, és a megnövekedett kapacitás kiszolgálására négy új Vossloh G 1700 mozdonyt vásárolt. A finn VR csoport árufuvarozási részlege -1,9%-os csökkenést könyvelt el a forgalomban, ami kizárólag a finn-orosz nemzetközi szállítás drámai visszaeséséből fakadt, a belföldi forgalom növekedést, a többi nemzetközi reláció stagnálást mutatott.

A svájci BLS Cargo AG a minőség javítását fókuszált, a BLS Lötschbergbahn AG teherfuvarozási leányvállalata ISO 9001:2000 minősítést szerzett.

2005. január 24., hétfő

A mellékvonalak kezelésének kérdésköre, térségi vasútmodellek

2004. december 3-án a gazdasági és közlekedési miniszter szakmai kerekasztal megbeszélést tartott a vasútszakmai meghatározó képviselőivel, vezetőivel, melynek vitaindítóját korábban közöltük. Ezúttal az egyik meghívott, a MÁV-nak mellékvonali kérdéseken tanácsot adó Hungaroholding Consulting Rt vezérigazgatójának, Kardos Péternek ezt követően készített összefoglalóját közöljük a szerző engedélyével.

Az ötoldalas összefoglaló bevezetője szerint "A MÁV Rt. átalakításának egyik legkritikusabb összetevője a mellékvonalak jövőbeni kezelésének stratégiája, egyrészt a helyi közvélemény és politika érzékenysége, másrészt a jelenlegi közigazgatási rendszer - regionális közlekedés működtetését lehetővé tevő - közbülső szegmensének hiánya, harmadrészt azok egy részének kis forgalma miatt."

Kardos Péter először az eddigi kormányzati döntéseket foglalja össze, majd a regionális (térségi) rendszerek elvét mutatja be. Ezt követi a regionális vasutak néhány lehetséges modelljének bemutatása, végül a finanszírozási kérdések taglalása.

A tanulmány itt tölthető le.

További kapcsolódó anyagok:
A tanácskozás vitaindítója.
Térségi vasutak a XXI. században (a GKM és partnerei szakértőitől)
Közlekedési szövetségek megteremtése, a helyközi közlekedés átszervezése (a települési önkormányzatok szakértőitől)


2005. január 22., szombat

Versenyjogi elmarasztalás a DB leányvállalatával szemben

Elmarasztalta a frankfurti tartományi bíróság (a MÁV-hoz és a GySEV-hez hasonlóan) vertikálisan integrált német DB egyik leányvállalatát, a DB Energie GmBH-t. A bíróság a DB infrastruktúra-díjpolitikáját találta vasúti- és versenyjogba ütközőnek, mivel bebizonyosodott, hogy egy magánvasút indokolatlanul 20%-kal magasabb energia-díjat kellett fizessen a villamosított pályákon.

Az esetről a vasutak.hu-hoz hasonló német MehrBahnen! számolt be. A MehrBahnennek nyilatkozó jogi szakértő véleménye szerint az elmarasztaló ítélet újabb bizonyítéka annak, hogy a vertikálisan integrált (szállítással és infrastrukttúra-üzemeltetéssel is foglalkozó) vasúttársaságok modellje nem képes az európai vasútpolitikát, a vasúti és a versenyjogszabályokat betartani. Amíg ugyanaz a konszern végzi az infrastruktúra-üzemeltetést, amelyik a szállításban is meghatározó részesedéssel bír, túl nagy érdekkonfliktussal jár a versenytárs vasúttársaságok kiszolgálása. Az integrált vasútvállalatok modellje ezért a vasutak revitalizációjának, a vasúti szállítás versenyképességének a kerékkötője marad.

A MehrBahnen! cikke

2005. január 18., kedd

European Bulls: évi 35%-os növekedési cél

European Bulls néven szövetségre lépett öt, kiváló szolgáltatást nyújtó, nemzetközi minőségbiztosítási szabványoknak megfelelő magánvasút, a Comsa Rail Transport (E-Barcelona), Ferrovie Nord Cargo Srl. (I-Milan), LTE Logistik- und Transport- GmbH (A-Graz), rail4chem Eisenbahnverkehrsgesellschaft mbH (D-Essen) és a Viamont a.s. (CZ-Usti nad Labem). A szövetség célja, hogy rendszereik összehangolása révén, mozdonyváltás nélkül a lehető leggyorsabb és legteljesebb körű kiszolgálást biztosítsák ügyfeleiknek egész Európában. A European Bulls évi 35%-os növekedési célt tűzött ki a következő tíz évre, és bejelentette, hogy a nem liberalizált piacú országokban is engedélyeket fognak követelni. A szövetség osztrák tagjának már van szlovákiai leányvállalata, és az anyacég is percekre van határainktól.

Az X-rail vasúti szakportál eheti kiemelt cikke a European Bulls megalakulásáról szól. A növekvő piac jelképéről elnevezett szövetség székhelye Hollandiában van, honlapja pedig a www.european-bulls.com címen érhető el. A szövetség nyitott további kiváló vasúttársaságok előtt is. Cikkünk mellékleteként a szövetség elnökének, Matthias Raith az alakulási ünnepségen mondott beszédét közöljük eredeti angol nyelven. A vasutak.hu reméli, hogy a European Bulls is hamarosan megjelenik a hazai pályán.

Ladies and gentlemen,

The crucial question we need to consider is what advantages the alliance European Bulls offers European industry and the European economy in general. I'd like to make some brief and precise comments on this.

In recent years, the European economy has undoubtedly restructured: we have seen the networking of production plants, raw material sources and markets across the continent, with ports being used as transhipment hubs for global trade. This process is continuing systematically with the enlargement of the EU eastwards. The European economy is more than ever in need of high-quality transport links for moving large volumes of goods over ever longer distances and is thus dependent on efficient rail markets.

In recent years, however, rail transport has steadily lost market share, particularly for transporting top-quality goods fast, reliably and safely. The state railways have experienced difficulties in meeting the altered requirements of industry on account of their nationally oriented and egoistic structures.

On the other hand, efficient new rail companies have established themselves in several countries in recent years, gaining considerable shares of their national markets.. Their work has brought initial benefits to the economy on short and medium-distance routes with the provision of better services, faster round trips and reduced equipment deployment, lower prices and direct communications.

Five such rail companies from several European countries are now joining forces to form the Alliance of European Bulls. We are linking our services and operating areas to enable freight customers to use rail for their European long-haul transport requirements.

With joint planning, we deploy our locomotives and personnel to ensure optimal capacity utilization. Wherever technically and legally feasible, we no longer interrupt our transport services at national borders. In this context, the service that we already operate between Duisburg and Graz – with a feeder from Rotterdam – is exemplary, using LTE locomotives from Austria to Duisburg. Or take the service that has just begun between Brescia and Rotterdam, currently with rail4chem locos from the Italian border to Rotterdam and which will very soon be served by Ferrovie Nord locomotives all the way from Italy to Emmerich.

A key factor here is that one partner is responsible to the customer for handling the entire international service. Via European Bulls, this partner can guarantee that in all countries in which it does not operate itself it has partners ensuring under its responsibility the uniform quality of the transport services provided. European Bulls is not a combine or new big company. Every customer benefits from having its company acting on its own responsibility as local partner.

We use and develop integrated IT systems for quality assurance and for train and freight planning. They help to make our transport services as effective and safe as possible and offer customers optimal transparency. And we will purchase our equipment jointly everywhere where uniform standards and high volumes are involved.

The partners of European Bulls concentrate on traction services. We do not want to compete with freight organizers. We provide them with our haulage services and encourage them to purchase train capacities for moving their consignments with us. Our new service orientation gives forwarders a real incentive to use rail and avoid road pricing.

The idea of an alliance like European Bulls is not new in the transport world. Alliances have proved highly successful in the shipping and aviation sectors. The Star Alliance, for example, today guarantees every long-haul air passenger high quality over the entire route even if he himself, his luggage or his freight is transported by several carriers.

We welcome the decision taken by Comsa in Barcelona to become a European Bull. The option of using public networks in Spain is now exactly 12 days old. We want to support Comsa with our experience. We need our Spanish friends when focusing on linking Spain with Germany, the UK and Eastern Europe.

It is no coincidence that EWS from the UK and Eurotunnel from France are represented here today. The Channel Tunnel has to be used for rail freight services, which means that there must soon be rail companies in France linking the UK with the rest of Europe with marketoriented services. We will be involved here on a joint basis.

We are open to accept further partners for European Bulls. We want to expand our alliance with good carriers from every European rail country, without disassociating ourselves in any way from state railways and their successor companies. Quite a few traditional railways are developing into forward-looking firms with European orientation and becoming new market entrants outside their former national territory. This is in line with the strategy we are jointly pursuing with European Bulls.

We deeply appreciate the hospitality provided by the Port of Rotterdam today and the sponsorship of the heads of the ports of Duisburg and Barcelona. Ports owe their development to shipping services, which have engaged in fierce global competition for centuries. We offer all port users the opportunity to utilize the free rail market optimally for their hinterland services.

In closing, I'd like to emphasize how much we are looking forward to working together in our market, cooperating with one another and indeed with all of you. We are confident that Europe will benefit very considerably from our initiative.

2005. január 17., hétfő

A DHL is vonatra száll

A nagyközönség számára elsősorban expressz csomagküldő szolgálatáról ismert logisztikai vállalat, a DHL Európában vonatra rakja át forgalmának egy részét. A TX vasútvállalattal közös tehervonatokat fognak Lübeck és Verona között üzemeltetni. Januárban egy darab 28 teherkocsiból álló, hetente kétszer ingázó vonattal kezdik az együttműködést, amely természetesen a háztól-házig filozófia jegyében a közút-vasút intermodalitásra épül. A DHL saját közleménye szerint büszke arra, hogy az első olyan páneurópai logisztikai vállalattá vált, amely bármilyen árut képes vegyes tehervonatain elvinni.

A DHL hangsúlyozza, hogy a lépés 70%-kal csökkenti az érintett áruforgalomban a szén-dioxid emissziót, vagyis 15 ezer tonnával kevesebb üvegházhatású gázt fognak a levegőbe engedni működésük során. Ahhoz, hogy további forgalmat tereljenek át vasútra, az intermodalitáshoz szükséges infrastruktúra fejlesztésére van szükség Európa-szerte. Miközben hazánkban eltűnnek a postavonatok, a DHL csomagküldő szolgálata szintén vasútra száll a Parcel InterCity szolgáltatáson keresztól (Csomag-InterCity) a München-Hannover-Hamburg vonalon. Ebben az esetben a közút-vasút együttműködés kombinálhatja a háztól-házig szállítás kényelmét és rugalmasságát az expressz vonatok sebességével és pontosságával.

A DHL honlapja.
A DHL sajtóközleménye.

1993. XCV: Mit akarhattak a mai törvény és a MÁV Rt megalkotói?

1993-ban a kormány által beterjesztett javaslat és a számos módosító indítvány alapján megszületett a vasútról szóló törvény. Ebben az évben a MÁV „kivált az államból” és százszázalékos részvénytársasággá alakult, de aztán cégként soha nem állta meg a helyét, 14 év alatt négyszer kellett az adófizetőknek kirántani a fizetőképtelenségből, eddig reálértéken mintegy egybillió forint adó ráfordításával. Az árufuvarozásban szerepe marginalizálódott, a vasúti transzferben nem sikerült kihasználnia hazánk stratégiai gazdaságföldrajzi helyzetét és a személyszállítás színvonala jóval a kilencvenes évek elején elképzelt minimum alá süllyedt. Mi történt? Mi lett elrontva?

A téma idén nagyon aktuális. EU tagságunk teljesen megváltoztatta azokat az alkotmányos és közpolitikai kereteket, amelyben működünk, már legalább három éve rendelkeznünk kellene egy olyan új vasúti törvénnyel, ami elhelyezné a Magyarországot a közösségi vasutak rendszerében. Ennek az új törvénynek a tervezete eddig háromszor bukott el az egyeztetéseken, és 2005. májusában a tervek szerint újra kísérletet tesz az Országgyűlés a szabályozási reform kereteinek kijelöléséére.

Mi lett elrontva 1993-ban? Lehetett-e volna jobb a jelenleg is hatályos 1993 XCV? Milyen feltételezésekből indultak ki a pártok képviselői? Sorozatunkban a tizenkét évvel ezelőtti parlamenti vita naplóját közöljük folytatásokban, és igyekszünk az akkori szereplőket megszólaltatni egy reflexió erejéig. Olvasóinkat arra biztatjuk, hogy idézzék fel 1993-at és nézzenek demokratikusa választott képviselőink feltételezései mögé!

Tehát 1993. április 20-án reggel kilenc órakor Szabad György (MDF) házelnök vezetésével megindul a Köztársaság első demokratikus parlamentjében a vita a vasút jövőjéről. Első részünk szereplői: Dr Schamschula György (MDF) közlekedési, hírközlési és vízügyi miniszter, Dr Salamon László (MDF) az alkotmányügyi, törvény-előkészítő és igazságügyi bizottság elnöke, Takácsy Gyula, a gazdasági bizottság elnöke, és Siklós Csaba, a legnagyobb kormánypárti frakció, az MDF nevében, valamint Dr Hatvani Zoltán a szabaddemokraták legnagyobb, ellenzéki frakciója nevében. Az általános vita további hozzászólásait, majd a részletes vitát a folytatásokban közöljük.

Dr Schamschula György expozéjában az eredeti, később módosításokkal szétbombázott javaslat fő elemeit ismerteti. A javaslat szétválasztotta volna az országos közforgalmi és a helyi érdekű pályákat, az előbbiek állami, az utóbbiak önkormányzati tulajdonba kerültek volna. Ekkoriban Magyarországon az önkormányzatiság még alakulóban volt, a törzsvagyon az ehhez hasonló törvények elfogadásával alakult ki, és az adóbevételek nagyságrendileg magasabb aránya volt a helyhatóságok kezében. A vasút egyéb vagyontárgyai bárki kezébe kerülhettek volna. A törvényjavaslat megteremtette volna a pálya és a vasúti szolgáltatás szétválasztásának lehetőségét, valamint a tőkebevonás érdekében a koncessziós törvényben speciális vasúti koncessziók létesítését. Az áru- és a személyszállítás külön szabályozás alá eshetett volna. A személyszállításnak az eredeti javaslat úgy definiáltak a közszolgáltatás jellegét, hogy annak kötelező alapszolgáltatását a pálya használatára és a veszteségek kiegyenlítésére született állami-vasúti és önkormányzati-vasúti szerződések alapozták volna meg. A javaslat, legalábbis beterjesztőinek szándéka szerint a svéd liberalizációs modell, a magántőke bevonásának és a modernizációjának eszköze lett volna.

A két bizottsági elnök érdemben nem szólt hozzá az általános vitához, arra alkalmasnak minősítette a törvényjavaslatot.

Siklós Csaba, az első parlament nemzeti liberális frakciójának nevében arról beszél, hogy Európában a liberalizáció piaci alapokon éleszti újra a vasutakat. Ezt az új modellt először Svédország majd az Európai Közösség alkalmazta, és reméli, hogy hazánk lesz a közép-európai régióban az első, aki ezt az utat követi. Az eredeti törvényjavaslat nem csak az EK ekkori irányelveivel van összhangban, de megteremti a lehetőségét a pálya és a vasútüzem szétválasztásának. A kormánypárti képviselő hangsúlyozza, hogy nincsen alapja azoknak a pletykáknak, amelyek a 80 ezer vasutas szerzett jogainak csorbulásáról szólnak, többek között az „utazási kedvezményről”, vagyis, hogy ingyen utazhatnak az adófizetők pénzén.

Dr Hatvani Zoltán, a liberális ellenzék vezére, amely ebben az évben „polgári szövetség” néven az SZDSZ, a Fidesz, az Agrárszövetség és a Vállalkozók Pártja négyeséből állt. Hatvani Zoltán az általános vitában mind a jogalkotás módját, mind tartalmát átfogóan kritizálta. Először is azt hiányolta, hogy a vasútról, mint közlekedési alágazatról szóló törvény vitájára miért a közlekedéspolitika tárgyalása előtt kerül sor, amit a Kormány már egy évvel korábban be kellett volna nyújtson a parlamentnek? (Ekkor nyilván nem tudhatta, hogy a magánérdekek által szétszedett koncepció meglehetősen vegyes minőségben további tizenegy évvel később kerül csak utódjának asztalára). Kifogásolja, hogy az intézményi szétválasztás célja okán a törvény pusztán kerettörvény, az infrastruktúra-üzemeltető és a vasútvállalatok szabályozását a Kormány alacsonyabb szinten akarja megoldani, vagyis „olyan, mint egy aláírt üres szolgálati jegy, melyet majd a mindenkori szolgálattevő tölt ki”. Hatvani ezután számtalan kifogással él a tervezett javaslattal kapcsolatban, majd felvázolja annak vízióját, hogy sem az állam, sem vasútja nem lesz képes ezen törvény szerint működni és egyik csődből a másikba fog menekülni, egészen talán „mindaddig, amíg egy pénzétől szabadulni akaró vállalkozó megveszi az egész Magyar Államvasutat”. Hatvani Zoltán beharangozza a szabaddemokraták módosító javaslatait a részletes vitára, amelyek „elsősorban a vasút működtetési feltételrendszerének határozott, korrekt biztosítására, az állami feladatok sokkal határozottabb előírására, különös tekintettel az alapellátás megfogalmazására, a biztonsági kérdésekre, a környezetvédelmi szempontokra és a szociális intézmények sorsának törvényi biztosítására irányul majd”.

Kedves olvasók! Ha az időszakkal kapcsolatban fontos emlékeik, a szövegekkel kapcsolatban a jövőre nézve árulkodó nyomokat vagy mára elfelejtett, de konstruktív javaslatokat találnak, a lap alján, az Új hozzászólás gombbal oszthatják meg egymással gondolataikat! Olvasótársaik véleményt itt olvashatják. A megszületett, végleges törvényt a Letöltések alatt, a Szabályozás rovat törvény alrovatában olvashatják ma hatályos formájában.

Schamschula György, Dr. közlekedési, hírközlési és vízügyi miniszter:

SCHAMSCHULA GYÖRGY, DR. közlekedési, hírközlési és vízügyi miniszter: Elnök Úr! Tisztelt Ház! Az önök előtt lévő törvényjavaslat a vasúti közlekedés működőképességének biztosításához szükséges jogi szabályozást foglalja új, egységes, korszerű rendszerbe.

(9.10)

A nemzetgazdaság olyan fontos területét érinti ez a törvény, amely a magyar közlekedési rendszer gerincét alkotja, és a gazdaság működésének hatékonyságát alapvetően befolyásolja. Elég csak utalnom arra, hogy jelenleg a közforgalmú távolsági személyszállítás mintegy felét, az árufuvarozás több mint egyharmadát a vasút teljesíti. Döntő szerepet játszik a nemzetközi forgalomban, az export-import és tranzit árumennyiség közel kétharmadát továbbítja.

A vasút jelentős gazdasági szerepén túlmenően számokban alig kifejezhető az az előnye, hogy tevékenységét környezetkímélő módon teljesíti. Hazánk földrajzi helyzetéből származó lehetőségek kihasználása és e környezetbarát közlekedési mód szerepvállalásának növelése érdekében nemzetgazdaságunk számára rendkívül fontos az európai hálózathoz illeszkedő vasúti infrastruktúra mielőbbi megteremtése. Ennek nélkülözhetetlen feltétele a megfelelő jogi környezet kialakítása is.

A beterjesztett törvényjavaslat az 1968. évi szabályozást váltja fel, amely a mai gazdasági-társadalmi viszonyoknak már nem felel meg.

Az új törvényjavaslat a MÁV-ra mint egyedi struktúrára épülő korábbi szabályozással szemben alapvető változásokat tartalmaz a vasúttal kapcsolatos tulajdoni viszonyok, a központi költségvetés, illetőleg az önkormányzatok szerepvállalása, a koncessziós pénzeszközöknek a vasút fejlesztésébe való bevonása, valamint az igazgatási viszonyok szabályozása tekintetében.

A javasolt rendezések a jelenleginél nagyobb mozgásteret biztosítanak a vasúti fejlesztések gyorsításához, a vasút szolgáltatótevékenységének javításához, a magyar vasúti közlekedésnek a kontinentális vasúti közlekedésben való eredményesebb részvételéhez.

A benyújtott javaslatban, természetesen a magyar jogrendszer keretébe illesztve, megjelennek az Európai Közösség vasútjainak fejlesztésével kapcsolatos irányelvek is. Ily módon megteremthető az Európai Közösség joganyagával való harmonizáció.

Tisztelt Ház! Az előzőkben átfogóan említett változtatások lényegesebb elemei a következők:

1.A törvényjavaslat szerint a tulajdonosi struktúrát érintően alapvetően új, hogy a vasutak a jövőben a tulajdonlás tekintetében nem egységes egészként jelennek meg, hanem fő szabályként az országos közforgalmú vasúti pályák és tartozékaik az állam kizárólagos tulajdonát képeznék. A helyi közforgalmú vasúti pályák és tartozékaik pedig - törzsvagyonként - a települési önkormányzatok, a fővárosban a fővárosi önkormányzat tulajdonába kerülnének. A vasúti közlekedés egyéb vagyontárgyai bárki tulajdonában lehetnek.

Ez megteremti annak lehetőségét, hogy a vasúti pályák létesítését, fejlesztését, felújítását, karbantartását ellátó pályavasút, valamint a vasúti járművekkel személyszállítást és árufuvarozást végző vállalkozó vasút tevékenysége gazdaságilag elkülönüljön.

Ebből az új tevékenységi és szervezeti struktúrából adódóan a pályavasút pályahasználati díj ellenében köteles a vasúti pálya és annak tartozékai igénybevételét a vállalkozó vasút számára lehetővé tenni. A vasúti pályát és annak tartozékait a tulajdonos állam nevében a miniszter, illetőleg az önkormányzat szerződéssel adja a vasút használatába.

2.Az állam és az önkormányzat feladat- és hatáskörében a vasúti tevékenység irányításának legfontosabb elemei maradnak meg. Így például az állam és az önkormányzatok feladata a tulajdonukban lévő vasúti pályák és tartozékaik működtetése, a közszolgáltatási tevékenység fogyasztóiár-kiegészítése, valamint az alapellátási tevékenységből származó bevételek kiegészítése.

Ezek a változtatások a vasút történetében rendszerváltoztatás értékűnek tekinthetők.

3.A törvényjavaslat átemeli és önálló fejezetben tárgyalja a Parlament által korábban már megalkotott ágazati koncessziós törvényből a vasúti koncessziós szerződésre vonatkozó szabályokat.

4.A vasútnak a nemzetgazdaságban betöltött szerepéből következik, hogy rendeltetése a vasúti szolgáltatások ellátása, s ezen belül a személyszállítás és az árufuvarozás. E szolgáltatásokat szerződések alapján nyújtja.

A személyszállításnak és az árufuvarozásnak más szerződésekhez és jogintézményekhez való kapcsolódása miatt átfogó és részletes külön szabályozás szükséges. Ennek egyes elemeit az összefüggésekből kiemelni és törvényben megjeleníteni nem lett volna célszerű. Ezért a javaslat felhatalmazást ad a személyszállítás és az árufuvarozás önálló szabályozására.

(9.20)

5.A beterjesztett javaslat további lényeges eleme, hogy menetrend alapján végzett személyszállítás közszolgáltatási tevékenységként jelenik meg. Erre nézve a vasutat szerződéskötési kötelezettség terheli. A jelenlegi általános szerződéskötési kötelezettség azonban a jövőben megszűnik, a közszolgáltatási tevékenység körében az minősül alapellátásnak, amelyben a pálya használatára és finanszírozására vonatkozó szerződésekben az érintettek külön megállapodnak.

6.Megemlítem: a hatályos törvényből átvettük azokat a rendelkezéseket, amelyek időszerűségét a társadalmi és gazdasági viszonyokban bekövetkezett változások nem érintették. Ilyenek az idegen ingatlan használatára, a vasút munkavállalóira vonatkozó szabályok.

Tisztelt Ház! Ha nem akarjuk azt, hogy a magyar vasút előrehaladásunk fékjévé váljék, akkor mérlegre kell tennünk a múlt örökségét, és olyan vasutat kell teremtenünk, amely műszaki színvonalát tekintve megfelel a korszerűségi követelményeknek, szolgáltatásait tekintve pedig igazodik a piacgazdasági körülményekhez, és rászolgál az utazóközönség és a fuvaroztatók elismerésére. Ezzel betöltheti a környezet javítása érdekében is erősíteni kívánt szerepét a szállítási munkamegosztásban.

A törvényjavaslat elfogadása e célok megvalósításához nyújt megfelelő törvényes keretet. E jogi keret természetesen csak az egyik feltétel. A vasút gazdasági helyzetének stabilitása, majd fejlesztése a folyamatban lévő szervezeti átalakítással, a költségvetés elengedhetetlen támogatásával, külső források feltárásával és bekapcsolásával érhető el, amely további erőfeszítéseket igényel a vasutasságtól, a Kormánytól és a Parlamenttől egyaránt.

Kérem az Országgyűlést, hogy a beterjesztett törvényjavaslatot vitassa meg, és azt a vita eredményeként fogadja el. Köszönöm, elnök úr. (Taps.)

ELNÖK: (Szabad György)

ELNÖK: (Szabad György) Köszönöm. Megkérdezem Takácsy Gyulát, a gazdasági bizottság elnökét, kíván-e a bizottság előadót állítani.

TAKÁCSY GYULA, a gazdasági bizottság elnöke:

TAKÁCSY GYULA, a gazdasági bizottság elnöke: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! A bizottság kíván előadót állítani, de a következő alkalommal, a részletes vitában, nem most.

ELNÖK: (Szabad György)

ELNÖK: (Szabad György) Köszönöm, tehát a részletes vitában állít előadót.

Megkérdezem az önkormányzati bizottság tisztségviselőit, kíván-e a bizottság előadót állítani. Senki nem jelentkezett, nyilván nem kíván.

Megkérdezem Salamon Lászlót, az alkotmányügyi bizottság elnökét ugyanebben a kérdésben.

Felszólaló: Dr. Salamon László, az alkotmányügyi, törvény-előkészítő és igazságügyi bizottság elnöke

SALAMON LÁSZLÓ, DR. az alkotmányügyi, törvény-előkészítő és igazságügyi bizottság elnöke:

SALAMON LÁSZLÓ, DR. az alkotmányügyi, törvény-előkészítő és igazságügyi bizottság elnöke: Tisztelt Elnök Úr! Nem állítunk előadót. A bizottság a törvényjavaslatot általános vitára bocsátás szempontjából megtárgyalta, és általános vitára alkalmasnak ítélte.

ELNÖK: (Szabad György)

ELNÖK: (Szabad György) Köszönöm szépen. Akkor áttérünk az egyes frakciók vezérszónokainak meghallgatására. Elsőként megadom a szót Siklós Csaba képviselő úrnak, a Magyar Demokrata Fórum vezérszónokának.

Felszólaló: Siklós Csaba az MDF-képviselőcsoport nevében

SIKLÓS CSABA, az MDF vezérszónoka:

SIKLÓS CSABA, az MDF vezérszónoka: Köszönöm, Elnök Úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Kétszeresen is nehéz helyzetben vagyok, amikor a frakció nevében az előttünk lévő vasúti törvényről szólhatok. Egyrészt, mert a tervezet kidolgozásában, annak az Európai Közösség ajánlásaihoz történő harmonizálásában tevőlegesen is részt vehettem; másrészt, mert közel harminc esztendőn át vasutasként közvetlenül is tapasztalhattam egy, az idő által meghaladott szemlélet fönnmaradásának káros hatásait a munkavégzésénél, a korszerűsítés, fejlesztés kérdéseinek eldöntésénél, röviden: az ágazat hatékonyságánál.

Tisztelt képviselőtársaim! Nem hiszem, hogy haszontalan, ha röviden fölidézem a vasút kezdeti éveit. 1829. október 10-ét tekintjük a gőzvasút megszületése napjának. S Magyarországon már 1831-ben törvényi szinten tárgyalnak a vasút szükségességéről. 1836-ban pedig, Európában harmadikként, meghozza a magyar Országgyűlés az első vasúti törvényt kisajátítási joggal. Ez és a későbbiekben korszerűsített törvények, amelyek már az engedélyezési joggal, a tarifákkal, a finanszírozással és a magánvasutaknál a háramlási joggal is foglalkoznak, nemcsak korszerűek voltak, hanem a nagy vasútépítések kezdetét is jelentették. Lehetővé tették, hogy a vasút a múlt században a nemzet felvirágzásának eszközévé vált, mint ahogy történt ez Európában mindenütt.

A nemzeti és tágabb értelemben európai közlekedési rendszereket kialakító és üzemeltető vasúttársaságok azonban idővel kivétel nélkül mindenütt mind szervezetükben, mind szemléletükben megcsontosodtak, bürokratikusakká és konzervatívvá váltak. Állam lettek az államban, és inkább voltak hatóságok, s kevésbé vállalatok, így a kereskedelmi szemlélet másod- vagy harmadrendű szemponttá vált a munkában. Az üzlet-, a tarifapolitika rugalmatlanná lett, s néhol nem is csekély pénzügyi források felhasználása is rossz hatékonyságú, pazarló, mondhatnám, sokszor öncélúvá vált.

A gazdasági élet változásai, de még inkább a technika robbanásszerű fejlődése mindezen hibákat erőteljesen napvilágra hozta, és a vasút a többi közlekedési ágazatokkal való versenyében mindinkább hátrányos helyzetbe került. Mindez oly mértéket öltött, hogy az 50-es, 60-as években Európa-szerte a vasút halálát prognosztizálták mint alacsony hatékonyságú, korszerűtlen, rugalmatlan közlekedési ágazatét.

A 70-es évek azonban gyökeres változást hoztak. Először is a technika fejlődésével, az automatizmussal, az automatikával, a nagy sebességű vasúttal létrejöttek a változás műszaki feltételei. Másodszor szemléletváltozás következett be a vasutak vezetésében. Többé nem hatóságnak, hanem kereskedelmi tevékenységet folytató vállalatnak tekintették magukat. S harmadszor: az állam is fölismerte, hogy a megnövekedett, tömeges utazási, szállítási igényeket leghatékonyabban, figyelemmel a környezetvédelemre is, a vasút tudja megoldani. Ez a szemléletváltozás kellett ahhoz, hogy újra lehessen gondolni és rendezni a tulajdonlás kérdését, a finanszírozást, újra lehessen gondolni az állami kötelezettséget a tarifapolitikában, a fenntartás és fejlesztés kérdéseiben.

Európában elsőként Svédországban alkalmazták az új modellt, majd sorban az Európai Közösség országaiban. Így, ha már harmadikok nem is lehetünk, mint voltunk a múlt században, de régiónkban elsőként foglalkozhatunk azzal a törvényjavaslattal, amelynek elfogadásával megteremthetjük jogi alapjait annak, hogy a vasút Magyarországon is a XXI. század közlekedésének meghatározó ágazata, hatékony, gazdaságos közlekedési eszköze legyen.

Tisztelt képviselőtársaim! Az önök előtt lévő törvényjavaslat szervesen illeszkedik a közlekedéspolitikai koncepció téziseihez, valamint a vasút fejlesztési tervéhez, amely szintén önök előtt van. Ez a törvényjavaslat, mint ahogy azt miniszter úr expozéjában is hangsúlyozta, minden vonatkozásában harmonizál az Európai Közösség országainak, mondhatnám, kiérlelt gyakorlatával. Így a tervezet alkalmas az új szemléletű fejlődés megalapozásához.

Én a magam részéről csak három gondolatot tartok különösen is hangsúlyozandónak:

1. A tervezet megteremti a lehetőségét a pálya és az üzem szétválasztásának, amely alapfeltétele a hatékonyság javításának, mint ahogy annak is, hogy az üzemvitelben valóban a kereskedelmi szemlélet legyen a meghatározó mind a belföldi, mint a nemzetközi forgalom szervezésében, lebonyolításában.

2. Igen fontos, meghatározó eleme a törvényjavaslatnak, hogy egyértelműen a tulajdonos feladatává teszi részben a tarifapolitika alakítását, a kedvezmények meghatározását, részben annak eldöntését, hogy milyen paraméterekkel rendelkező pályával, hálózattal rendelkezzen az ország, és azt, hogy annak finanszírozásához a költségvetés a szükséges mértékben hozzájáruljon.

(9.30)

3. A törvény kimondja a vasutasokat megillető juttatásokat, többek között az utazási kedvezményt, melynek megvonásáról az utóbbi hetekben egyesek felelőtlenül újra és újra híreket röppentettek fel.

Tisztelt Ház! A törvényjavaslat s annak alapján a Kormány-, a miniszteri rendeletek együttesen olyan, szemléletükben új jogi kereteket teremtenek, amelyek segítségével megteremthetők a feltételei annak, hogy a vasút versenyképes legyen, hogy mind a belföldi s mind a nemzetközi forgalomban a jelenleginél többet szállíthasson. S az új törvény hozzásegíti a vasutat, hogy megkezdje a többi közlekedési ágazathoz viszonyított lemaradásának felszámolását.

Tisztelt Ház! Tudatában vagyok annak, hogy a törvénytervezet vitája segíteni fog annak tökéletesebbé tételében. De tudatában vagyok annak is, hogy a vasútnak nagy szüksége van az új lehetőségeket és egyben működtetési biztonságot is adó törvényre. Mert csak így érhető el az a jogos követelmény, hogy a közel 80000 fős vasutasság, amelynek feladata az európai közlekedési hálózat fontos részét képező országos vasúti hálózat működtetése, az a vasutasság jó kedvvel menjen szolgálatba, és ne érezze magát frusztrálva. Így és csakis így érhetjük el, hogy a vasúti közlekedés megfelelő alternatívája legyen a közútnak és a légi közlekedésnek, ezzel is segítve környezetünk védelmét. A törvényjavaslat elfogadása minderre lehetőséget ad, és ezért is kérem a tisztelt Háztól annak jóváhagyását.

S kérem majd az időt, s kérem, majd tegyék hozzá a pénzt is mindezen célok megvalósításához, mert mindezek birtokában biztosan tudom, hogy a magyar vasutasság bizonyítani fogja, hogy élni tud a törvény adta lehetőségekkel, s a vasútnak Magyarországon is igazi jövője lesz. Köszönöm figyelmüket. (Taps.)

ELNÖK: (Szabad György)

ELNÖK: (Szabad György) Köszönöm. Szólásra következik Hatvani Zoltán, a Szabad Demokraták Szövetségének vezérszónoka.

Felszólaló: Dr. Hatvani Zoltán az SZDSZ-képviselőcsoport nevében

HATVANI ZOLTÁN, DR. a Szabad Demokraták Szövetsége képviselőcsoportjának vezérszónoka:

HATVANI ZOLTÁN, DR. a Szabad Demokraták Szövetsége képviselőcsoportjának vezérszónoka: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Abban a kivételes helyzetben lehetek, hogy két expozé után mondhatom el kritikai észrevételeimet a törvénytervezetről.

A vasútról szóló törvénytervezet - mint azt bevezető mondataiban olvashatjuk - a Kormány közlekedéspolitikai téziseiben megfogalmazott célok alapján készült. Ezt a közlekedéspolitikát a Kormány 1992-ben nyújtotta be az Országgyűlésnek, tárgyalására még nem került sor.

A vasútról szóló törvénytől az előterjesztő elsősorban a következő célok megvalósulását reméli. Reméli a többször módosított, de ma már alapjaiban is elavult 1968. évi IV. törvény helyett korszerű, az európai jogszabályokhoz illeszkedő szabályozást. Reméli a vasút fejlesztésének felgyorsítását, reméli a vasúti eszközök gazdaságosabb kihasználását, és reméli az európai vasúti közlekedésben való eredményesebb részvételt.

E célok jogosultsága nem vitatható. Megjegyzem azonban, hogy ezek mellett kiemelésre méltó lenne még néhány más cél is, így például a közlekedés biztonsága, a környezetvédelem, a hagyományos vasutas munkavállalói jogok és a vasút több mint évszázados szociális intézményrendszerének megtartása stb.

A célokkal kapcsolatban talán említést érdemel az a körülmény is, hogy azok hivatkozási alapjáról, a közlekedéspolitika téziseiről a Kormány a törvény előkészítése során nem kérte az Országgyűlés véleményét. A törvényalkotásnak ezt a módját a szabaddemokrata képviselőcsoport nem érti és határozottan rosszallja.

Nézzük azonban magát a törvénytervezetet, a kitűzött célok megvalósításának eszközét. Ez a törvénytervezet - tartalmát tekintve - két vasútról szól: úgymint a pályavasútról és a vállalkozó vasútról. Mint a törvénytervezetből kiderül, a pályavasút jelenti alapjaiban a vasút infrastruktúráját - síneket, épületeket, villanyvezetékeket. A vállalkozó vasút a síneken futó szerelvényeket, amelyekkel majd a vállalkozó fontos szolgáltatását végzi.

Formai szempontból a törvény - az előterjesztő szándéka szerint - kerettörvény, mert ahogyan azt az általános indoklás is írja, csupán az alapelveket rögzíti. A törvény alkotta keretet majd az alacsonyabb szintű jogszabályok töltik meg tartalommal. A keret egyes elemeitől és azok kapcsolataitól függ elsősorban, hogy milyenek lesznek ezek a jogszabályok, végső soron az is, hogy milyen eredmény várható magától a törvénytől. A kerettörvény korszerű, rugalmas törvényfajta, amelynek a törvényalkotó nagyfokú bizalmán kell alapulnia. Olyan, mint egy aláírt üres szolgálati jegy, melyet majd a mindenkori szolgálattevő tölt ki.

De összességében milyen végül is ez a törvény? Alkalmas-e arra, hogy megállítsa a magyar vasút műszaki állapotának már katasztrofális romlását? Alkalmas-e arra ez a törvény, hogy minél előbb fejlődési pályára állítsa a magyar vasutat? Olyan-e ez a törvény, amely ésszerű alkalmazkodásra készteti mindenkor a vasutat? De ha szükséges, képes lesz-e megvédeni ez a törvény a vasút eszközeit és intézményeit a helytelen irányú változásoktól is?

Egyik kormánypárti képviselőtársunk a bizottsági vitán azt mondta, hogy túl vékonynak találja ezt a törvényt. A szabaddemokraták képviselőcsoportjának hasonló bizalmatlanságát úgy fejezném ki - maradva a kerettel való szemléltetésnél -, hogy általában túl laza a keretet alkotó elemek kapcsolata, néhol hiányoznak elemek, máshol maguk az elemek a hibásak.

Állításom bizonyítására vegyük sorra a törvényi keretet alkotó legfontosabb elemeket. Ilyenek elsősorban a működés feltételeinek biztosítására vonatkozó rendelkezések, a hatáskörök és a működésért való felelősség meghatározása. Például a törvénytervezet kimondja, hogy a pályavasút működtetése állami feladat, de a működés pénzügyi feltételeinek biztosításáról csupán úgy rendelkezik, hogy az állami költségvetésből hozzájárul a működtetéshez. Feltételezi az előterjesztő talán, hogy a vállalkozó vasút által fizetett pályahasználati díj nagyrészt fedezi majd a pályavasút kiadásait? És nem gondolja-e az előterjesztő minisztérium, hogy nem volna szabad a vasút létét és jövőjét évről évre a költségvetési vita erőviszonyainak alárendelni? Nem gondolt-e arra, hogy célszerű volna külön költségvetési alapot - úgy mint a közutakhoz - rendelni a vasút működési feltételeinek hosszú távú kiegyensúlyozott biztosításához?

A működési feltételek biztosítása kapcsán alig esik szó a vállalkozó vasútról. Ez a vasút képes lesz talán belátható időn belül bevételeiből fedezni működési kiadásait? Képes lesz siralmas állapotban kapott eszközeit önerőből fejleszteni? Képes lesz-e arra, amire a MÁV évtizedek óta nem képes, csupán azért, mert szabad országban gördül a piacgazdaság felé? Pénz nélkül és kellő állami hozzáállás nélkül aligha.

Tisztelt Országgyűlés! Hatáskörök és felelősség oldaláról nézve is hiányoznak elemek a törvényből. Ki és mikor jogosult például eldönteni a pályavasút fejlesztési vagy megszüntetési kérdéseit? A döntéshozó köteles-e figyelembe venni például térségek érdekeit is, vagy csak a gazdaságossági elvek alapján dönt majd? A vasút a területfejlesztési politika egyik legfontosabb eszköze - ezt csupán megjegyzem.

A koncessziós fejezet szellemes jövőbe mutató eleme a törvénytervezetnek. Tanulmányozva, bennem a következő gondolatsort gerjesztette. Hatálybalépése után az illetékes miniszternek azonnal fel kell majd hívnia az akkor még egyetlen vasúti társaságot a közforgalmú vasút működtetésének általános fejlesztésére, mert az mindenhol indokolt.

(9.40)

A vasúti társaság a fejlesztést három hónapon belül nem lesz képes felelősséggel semmilyen határidőre vállalni, ahogy azt megszavazása esetén a törvény elrendeli. Ezért a miniszternek új társaságot kell alapítania, vagy koncessziót kell kiírnia.

De reméli-e az előterjesztő, hogy belátható időn belül akad jelentkező egy esetleges ilyen pályázati kiírásra? Nem valószínű. És akkor mi történik? Kezdődik minden elölről mindaddig, amíg egy pénzétől szabadulni akaró vállalkozó megveszi az egész Magyar Államvasutat?

Tisztelt képviselőtársaim! A vasúti közlekedés biztonsága fokozottabb figyelmet érdemelne már a törvényben is. Túl kockázatos terület ez ahhoz, hogy szinte teljes egészében az alacsonyabb szintű jogszabályokra bízzuk szabályozását.

Említésre méltó például, hogy a járművek hatósági ellenőrzéséről rendelkezik a tervezet, de a pályavasút ellenőrzéséről nem. A felelősség oldaláról azonban talán legnagyobb hiányossága a törvénytervezetnek az alapellátás meghatározásának megkerülése. Az alapellátás fogalmát használja ugyan, de hibás hivatkozással teljesen érthetetlenné teszi az egyébként is rossz irányban indított megfogalmazást. Rendkívül fontos fogalom ez, képviselőtársaim, mert kötelező közszolgáltatási feladatok teljesítését lehet segítségével a vasúti társaságtól számonkérni. De nemcsak a szolgáltatások teljesítésének fontos mércéje lehet ez a fogalom, hanem az állami költségvetés finanszírozásának nélkülözhetetlen eszköze is, hiszen a költségvetésből a vállalkozó vasút az alapellátásból származó bevételeinek kiegészítésére tarthat igényt a majdani törvény szerint.

Tisztelt képviselőtársaim! Végül szólnom kell a MÁV munkavállalóinak - ahogy ők magukat nevezik: a vasutasságnak - olyan jogairól, amelyek kérdését a törvény nem kerülheti meg. A törvénytervezet tanulmányozásakor a szakmai segítséget nyújtó vasutasok mindegyike kifejezte azon aggodalmát, hogy veszélyeztetve érzik az üzem-egészségügyi ellátást, amelyben a vasutasok már évtizedek óta saját üzem-egészségügyi szervezeteiknél részesültek. A törvénytervezet nem rendelkezik e szervezetekről.

Erre a kérdésre a szabaddemokraták képviselőcsoportja szerint is csakúgy, mint a vasutasok más szerzett jogaira vonatkozóan is, a törvénytervezetnek, a törvénynek választ kell adnia.

Tisztelt képviselőtársaim! Bevallom, első olvasásra majdnem tetszett ez a törvény. Minél többször olvastam azonban, annál több hibát fedeztem fel benne. Ma ott tartok, hogy csak jelentős módosítások elfogadása után tudom jó szívvel ajánlani majd képviselőtársaimnak elfogadásra.

A szabaddemokraták képviselőcsoportjának módosító javaslatai elsősorban a vasút működtetési feltételrendszerének határozott, korrekt biztosítására, az állami feladatok sokkal határozottabb előírására, különös tekintettel az alapellátás megfogalmazására, a biztonsági kérdésekre, a környezetvédelmi szempontokra és a szociális intézmények sorsának törvényi biztosítására irányul majd. Köszönöm. (Taps.)

2005. január 16., vasárnap

Egyesült Államok: a mellékvonalakon sikeres Pioneer Railcorp kivonul a tőzsdéről

A Pioneer Railcorp részvénytársaságot Guy L. Brenkman alapította Illinoisban 1986-ban. A zárt körű részvénytársaságba saját maga készítette üzleti tervével toborzott tagokat. A cég az elmúlt 18 évben folyamatosan bővült, és több 2. és 3. osztályú mellékvonalat vásárolt fel szerte a Közép-Nyugaton és Délen. A cég erre a célra létrehozott leányvállalat most vásárolja fel 2.85 dolláros áron a 2.08 dollár könyv szerinti értékű (összesen 9.7 millió dollár, azaz körülbelül 1,8 mrd forint) eredeti részvényeket, hogy zárt részvénytársaságként működhessen tovább.

Tévedés azt képzelni, hogy a világon nincsen üzleti modell a mellékvonali vasúti közlekedés működtetésére. A Pioneer Railcorp egy kis, független, árufuvarozással foglalkozó cég, amely összesen 15 döntően rövid- és mellékvonali vasutat vásárolt fel eddig. A cég nem a múltból maradt itt szerencsés dinoszauruszként, hanem 1986-ban alapították magánszemélyek. A céget gründoló Guy L. Brenkman ezzel az óriásposzterrel gyűjtött maga mellé társakat 1987-ben.

A cég nem csak a piacon bizonyította, hogy van életképes üzleti modellje, hanem alapított egy szakközgazdasági folyóiratot is The Short Line címmel, amely immár a 175. számánál tart. A folyóiratban az érdeklődők a rövid-, ipari és turistavonalak eredményes működtetésének szakmai fortélyairól olvashatnak.

Talán nem felelőtlenség levonni azt a következtetést, hogy hazánkban sem a mellékvonalakban, hanem az üzmeltetőik szakismeretében lehet a hiba. Sikeres üzleti modellek csak a piacon szoktak kialakulni.

The Peoria Journal Star Online kiadásának cikke.
A Pioneer Railcorp oldala.

2005. január 14., péntek

További változások a MÁV Rt menedzsmentjében

A MÁV Rt közleménye szerint Mándoki Zoltán vezérigazgató 2005. január 15-i hatállyal, közös megegyezéssel megszűntette Vizsy Ferenc személyszállítási főigazgató munkaviszonyát. Ezen a napon Csiba József gépészeti főigazgató megbízatása is megszűnik. Csiba József a MÁV Rt. Társasági Szolgáltató Főigazgatóságán folytatja munkáját. Mándoki Zoltán a személyszállítási üzletág vezetésével Mateczné Németh Ágnest, a személyszállítási üzletág eddigi üzemeltetési igazgatóját, a gépészeti üzletág vezetésével Zaránd Györgyöt, a gépészeti üzletág eddigi fenntartási igazgatóját bízta meg. A MÁV Rt tulajdonában lévő Mávinformatika Kft élén Dombai Ferencet Hercegh Tamás váltotta az ügyvezetői poszton.

2005. január 12., szerda

Egyesült Államok: vasúti szerencsétlenség és veszélyes anyagok

Ahogy a magyar sajót is beszámolt róla, három, klórgázzal teli tartálykocsit is tartalmazó tehervonat rohant egy veszteglő szerelvénybe a dél-karolinai Graniteville-ben január 6-án. A csütörtök hajnalban történt baleset körzetében nyolc holttestet találtak. A mozgó vonat mozdonyvezetőjén kívül minden áldozat a megsérült tartályokból kiszivárgó klórgáz belélegzése miatt vesztette életét. Öten egy közeli textilgyár épületeiben, egy ember a közelben lévő házában, egy pedig a vágányokkal párhuzamos úton haladó gépkocsiban. Kétszáznegyven embert kellett orvosi ellátásban részesíteni, negyvenötöt szállítottak kórházba, nyolc állapota válságos. Mennyire biztonságos a veszélyes anyagok vasúti szállítása? Milyen szabályok vonatkoznak az ilyen fuvarozásra?

A tragikus baleset nyomán a felfokozott érdeklődésre való tekintettel az Amerikai Vasutak Szövetsége közleményt adott ki, amelyben röviden összefoglalják a veszéyes anyagok szállítására vonatkozó amerikai szabályokat és statisztikákat.

Az Egyesült Államokban a vegyi anyagok tömegének 20%-át, és gyakorlatilag az összes (vízfertőtlenítésre és gyógyszergyártásra használt) klórt vasúton szállítják. A vasutak a tragikus baleset ellenére biztonságosnak mondhatók. 1981 és 2004 között 10 halállal járó, veszélyes anyaggal kapcsolatos vasúti baleset történt Amerikában, ugyanezen idő alatt a közúti furvarozásban 274 tragikus baleset történt. A veszélyes anyagokkal kapcsolatos vasúti balesetek száma 1980 óta 87, 1990 óta 34%-kal csökkent a növekvő forgalom ellenére.

A veszélyes anyagok szállítására vonatkozó speciális magyar jogszabályok a következők: 8/2002. (I. 30.) KöViM rendelet a veszélyes áru szállítási biztonsági tanácsadó képzésének, vizsgáztatásának szabályairól és díjairól.
12/1989. (XII. 5.) KöHÉM rendelet az egyes veszélyes áruk szállításához szükséges útvonal kijelölési kérelem és határozat mintájáról, valamint az útvonal-kijelölés díjáról.
2/1982. (II. 22.) KPM rendelet a veszélyes áruk nemzetközi belvízi szállításáról szóló szabályzatról.
20/1979. (IX. 18.) KPM rendelet a Veszélyes Áruk Nemzetközi Közúti Szállításáról szóló Európai Megállapodás "A" és "B" mellékletének kihirdetéséről és belföldi alkalmazásáról.

Természetesen egy ilyen baleset is sok. Együttérzünk a tragédia áldozatainak hozzátartozóival.

A Népszabadság beszámolója a balesetről, légi fényképpel.
Az AAR közleménye.

2005. január 11., kedd

Norvégia: A legpontosabb vonatok

Norvégiában soha még nem érekeztek olyan pontosan a személyvonatok, mint 2004-ben - adja hírül az X-rail.net. A norvég infrastruktúra-üzemeltető Jernbaneverket és a vasúti vállalatok prioritása volt 2004-re a pontosság növelése. A rövid- és közepes távolságokon három, a hosszú távokon öt perc a késések tolerancia-szintje. Tavaly különböző szolgáltatók járatainak 86-95%-a pontosan érkezett meg a végállomásra, ami egyes viszonylatokban 9%-kos emelkedést jelent. Norvégiában a személyszállítási verseny a minőség javulását hozza magával.

Németország: csökkenő belföldi, növekvő nemzetközi forgalom

A Német Szövetségi Statisztikai Hivatal jelentése szerint 2004. harmadik negyedévéig a németországi vasúti cégek 230 millió tonna árut szállítottak, ami 2,2%-kal haladja meg az előző év azonos időszakát. Az adatok jelentős szerkezeti átalakulást rejtenek: a belföldi forgalom 148,1 millió tonnával -1,6%-on áll, miközben a vasúton bonyolított export 12,4%-kal, az import 9,2%-kal, a tranzit 4,6%-kal nőtt.

A statisztikai adatok azt mutatják, hogy a hosszabb távolságokra nő, a rövidebbeknél csökken a vasúti árufuvarozás teljesítménye. Az átlagos fuvarhossz 5,6% százalékkal nőtt. A belföldi, tömeggel súlyozott átlagos szállítás 199 kilométer, a nemzetközi (amit csak a határtól illetve határig regisztrálnak) 422 kilométer. A német adatok is azt mutatják, hogy a különféle közlekedési alágazatok között alakulóban vagy egyfajta specializáció, amelyben a vasút a kontinensen belüli, 500-800 kilométeres távolságokon igazán versenyképes.

2005. január 10., hétfő

Vasút a határon

Ez a vitaindítónak szánt publiciszta a Népszabadság Hétvége rovatában jelent meg 2004. szeptemberében, és azóta is kapok vele kapcsolatban leveleket, ezért szeretném, ha ezen a fórumon is megvitatható volna.

Eredeti beküldő: antaldaniel

A Heti Válasz a MÁV Rt helyzetéről

"Támadások kereszttüzébe került az elmúlt hónapokban a MÁV Rt. A Gazdasági és Közlekedési Minisztérium előtt a vasutasok szakszervezete tüntetett a jobb munkakörülményekért, míg az utasok elsősorban a járatok ritkítása miatt hallatják hangjukat. Eközben a társaság éves vesztesége 2004-ben meghaladta a 43 milliárd forintot" - kezdődik Hargitai Éva cikke a Heti Válasz ezévi első számában a MÁV Rt helyzetéről.

A cikk röviden összefoglalja az elmúlt hónapok szakszervezeti megmozdulásait és törekvéseit, a már elhatározott létszámleépítés és a béremelések körüli alkudozásokat. Ezután egy ismertető következik a személyszállítási teljesítmény minőségéről és a járatritkításokról, végül a társaság pénzügyi eredményéről, és az Állam-MÁV közszolgáltatási keretszerződésről.

Hargitai Éva Kényszerpályán a vasút című cikke még elolvasható a Heti Válasz honlapján, később a jelszóval védett archivumba kerül.

Heti Válasz

2005. január 8., szombat

Téli különvonatok a Csömödéri Állami Erdei Vasúton

2005. január 15-én és 16-án a Kisvasutak Baráti Köre Egyesület két különvonatot szervez a csömödéri kisvasútra. Január 15-én, szombaton egy, az Mk48 2015-ös mozdonnyal vontatott fotótehervonat, illetve ez előtt egy C-50-essel vontatott személyvonat fog közlekedni a Csömödér-Lenti-Csömödér útvonalon. A vonatok 12.45-kor indulnak Csömödérről, ahova várhatóan 16.30 körül fognak visszaérkezni.

Január 16-án, vasárnap a Szilvágyi vonalra fog személyvonat közlekedni. Ezen a vonalon menetrend szerint nincs személyszállítás, így különleges alkalomban lehet részük a programban résztvevőknek. A szerelvény reggel kilenc órakor fog indulni Csömödérről, és délután 13-14 óra körül fog visszaérkezni.

A kétnapos program különvonatain való részvétel díja 2500 Ft, a KBK tagjainak 1500 Ft/fő. Péntek és szombat estére a szervezők hálózsákos szállást tudnak biztosítani a Csömödéri Általános Iskolában, melynek díja 300 Ft/fő/éj. Melegvizes zuhanyzási lehetőség van.

További információ: kisvasutak.hu

2005. január 7., péntek

A magyar vasútpolitika stratégiai kérdései

2004. december 3-án a gazdasági és közlekedési miniszter a vasút szerkezetátalakítására való felkészülés jegyében szakmai vitafórumot tartott az iparág jövőjéről. A tanácskozáson mintegy harminc magas beosztású egykori és jelenlegi vasúti, államigazgatási vezető és tanácsadó vett részt. A tanácskozás nyomán elkezdődött formálódni az új vasútpolitika, megváltozott a MÁV menedzsmentjének összetétele és a szaktárca Vasúti Főosztályának élén is személycsere történt. A szakmai vitafórum vitaindító előadását Antal Dániel tartotta, aminek szerkesztett változatát kezdheti megvitatni a vasutak.hu olvasói. Reméljük, hogy a szerzők és a tárca hozzájárulásával az új vasútpolitikával kapcsolatos hozzászólások, koncepciók, vitaanyagok nagy részét a közeljövőben szintén vitaanyagként közreadhatjuk, így szakmai közösségük is részese lehet a vitának. Az anyag a kérdések kontextusát igyekszik tisztázni és kérdéseket vet fel. Válaszadással Önök is megpróbálkozhatnak a Hozzászólás gomb lenyomásával a cikk alján.

A vitaindító célja, hogy rendszereze az európai vasútpolitika nemzeti megvalósításának releváns kérdéseit és szempontokat adjon a lehetséges válaszok koherenciájának megteremtéséhez. A vitaindító először az időhorizont és a közpolitikiai beavatkozás területeit veszi számba, majd az áruszállítás, infrastruktúra-üzemeltetés és személyszállítás legfontosabb stratégiai kérdéseit igyekszik meghatározni, végül néhány általános közpolitikai szempontot fogalmaz meg.

A döntések időhorizontja
A vasútpolitika dilemmái rövid-, közép- és hosszútávon értelmezhetők. A vitában a következőként definiáljuk az időtávokat. Hosszútávon 2010-2015 között megszilárdul a vasúti közlekedési alágazat és a vasút mint iparág XXI. századra jellemző szerkezete és technológiája. Középtávon 2007-2010 között eddig nem látott mennyiségű EU forrás áramlik a szektorba, átalakul a nemzetközi személyszállítás piaca, a belföldi személyszállítás tarifális kérdései megkerülhetetlenné válnak. Rövidtávon pedig 2005-2006 között kialakul a liberalizáció intézményrendszere és kiemelkednek az árufuvarozás meghatározó szereplői. Az időtávok határai világosan kijelöltek. 2006-ban választási év lesz Magyarországon, másrészt az árufuvarozásban teljessé kell válnia a gyakorlatilag még meg sem kezdődött liberalizációnak. 2007-ben elkezdődik a második Nemzeti Fejlesztési Terv és a második Európa terv, amelynek logikája szerint a magyarországi szemmel hatalmas fejlesztési keretek elköltéséről az első években fognak döntést hozni, ami a közép- és hosszútávú fejlesztéseket teljesen determinálni fogja. 2010-ben újra választási év lesz hazánkban, egyben lejár a liberalizáció újabb hullámának a határideje, és szinte elképzelhetetlen, hogy eddigre részlegesen ne kelljen megnyitni a személyszállítási piacot. Az európai költségvetési periódus sajátosságai miatt pedig 2015-ig fognak a 2007-es ciklusban elindult fejlesztések befejeződni. Ennyi idő elég az áruszállítási verseny nyomán egy stabil piacszerkezet kialakulásához.

A közpolitikai eszköztár
Alkalmas szabályozási modellt kiválasztása, vagyis döntés a liberalizációs modellről (szétválasztási modellek következetes véghezvitele, időzítési döntések), a versenyhatóság és az új ágazati piacfelügyeleti hatóság közötti szerepmegosztás tisztázása, az Irányelveknek megfelelő Vasúti törvény megalkotása.
Az Európa Terv II és az NFT II megfelelő programozása, vagyis a fejlesztendő infrastruktúra-elemek meghatározása a Kohéziós Alap kapcsán, illetve az esetleges regionális közlekedési szövetségek, vagy új piaci intézmények támogatása a Strukturális Alapok (vélhetően dedikált Operatív Programja) segítségével.
A tulajdonviszonyok rendezése, vagyis rendet kell rakni a kincstári, társasági vagyon, a tulajdonosi jogok gyakorlása, esetleges (részleges privatizáció) kérdéseiben, nem megfeledkezve ennek számviteli és egyéb vonzatairól sem.
A köz- és magánszféra kapcsolatában az ágazat teljes vertikumában (infrastruktúra, gépészet, vontatás, fuvarszervezés) egyenként is megfontolható az állami tulajdonú működtetés, kiszervezés, koncesszió, PPP, magántulajdonú üzemeltetés. Meg kell határozni, hogy a vasút költségeinek mekkora részét fizessék meg a használói, vagyis az utasok és a fuvaroztatók, és mekkora részét a vasútra nem szálló adófizetők.

Árufuvarozás: versenyképesség
Magyarországon a vasúti árufuvarozás helyzete tragikus a nyolcvanas évekhez képest. A monopolszolgáltató eszközei elavultak, alkalmatlanok az új piacgazdasági igények kiszolgálására, az új szolgáltatók pedig a mai napig nem jelenhettek meg a hazai pályán. Magyarországi földrajzi előnyét, a két nagy közlekedési folyóból realizálható tranzitbevételeket nem tudja érvényesíteni, noha elméletileg fele annyit kér az áthaladásért, mint egyik versenytársunk, a szlovák vasút.
Az árufuvarozás tekintetében a legfontosabb kérdések: Milyen vasútpolitikára van szükség az árufuvarozás fellendítése érdekében? Milyen liberalizációs modellt választ Magyarország? Saját modellt kell kidolgoznunk vagy átvesszük valamelyik országét? Miként lehet az árufuvarozási iparág versenyképességét fokozni, befektetésbarát környezetet létrehozni, növelni a MÁV Rt infrastruktúra-bevételeit? Az árufuvarozás teljesítményének javítása végett szükséges-e gazdaságpolitikai ösztönzés a háttér-iparágakban?

Infrastruktúra: EU támogatások
Hazánk jelentős közösségi támogatásra tarthat igényt, amelynek azonban feltétele az európai vasútpolitika átvétele, a liberalizáció és az intézményi reform is. Az EU támogatások feltétele egy tízéves fenntartási terv léte, amihez a vasút szerkezetét és finanszírozását, az állami szerepvállalás területeit is mértékét rögzítő közpolitikai megállapodásra van szükség. Ennek hiányában hazánk óriási mennyiségű talált pénzt veszíthet el.
Miként lehet a vasút problémáinak költségeit a lehető legnagyobb mértékben megosztani az EU-val? Mik a tapasztalatai a vasúti ISPA projekteknek, és miként lehet a vasút abszorbciós képességét növelni? Mit kell ahhoz tenni, hogy a Kohéziós Alap rendelkezésre álló vasútfejlesztési forrásai ütemesen lehívhatók legyenek, a következő tervezési időszakban pedig ebből a forrásból még többet lehessen a vasút korszerűsítésére fordítani? Szükséges-e a vasúti szerkezetváltáshoz a Strukturális Alapok bevonása is a 2007-2013 közötti időszakban, ennek milyen feltételei vannak?

Személyszállítás: eredményesség
Magyarországon a vasúti személyszállítás színvonala hanyatlik, ami összefüg finanszírozásának megoldatlanságával. A személyszállítás rendszeréről a rendszerváltás óta volt kormányok nem mertek közpolitikai döntéseket hozni. A jelenlegi tarifaszabályozás értelmében a személyszállítás bevételeinek kevesebb mint 20%-a származik az utasoktól, ami lehetetlenné teszi az igényekhez alkalmazkodó üzletszerű működést; az állam képtelen a rá eső több mint 80%-os részt megfizetni ami lehetetlenné teszi a MÁV közszolgáltatásának megfelelő színvonalú működtetését.
Melyek azok a kitörési pontok, amelyek a jelen kereteken belül javíthatják a személy-szálllítás üzemi eredményét és színvonalát? A jelenlegi közszolgáltatási szerződés keretein belül milyen javítási lehetőségek vannak és mi várható el az új törvényi háttértől? Elképzelhető-e a nemzetközi személyszállítási piac gyorsabb megnyitása esetén kapacitások átcsoportosítása a belföldi forgalomba? Érdemes-e a gördülőállományt kiszervezni és/vagy más strukturális beavatkozásokkal javítani az eredményességet?

A vasútpolitika kialakításának általános szempontjai
A felelős stratégiaalkotásnak van néhány tovább pontosítható szempontja. Az átalakulás folyamatában ne vesszenek el olyan vagyonelemek, amelyek a vasút hosszú távú fejlesztéséhez elengedhetetlenül szükségesek. Gyorsuljon fel a technológiaváltás folyamata, a vasúti ágazat és iparág mögötti humántőke gyarapodjon, a generációk felhalmozott tudása ne vesszen el. Az EU támogatások mellett a lehető legmagasabb addicionalitás elérése. Ha szükség van rá, máshol már bizonyított privatizációs és/vagy PPP konstrukciókat ültessünk át a magyar gyakorlatba.

Készítette a gazdasági és közlekedési miniszter felkérésére Antal Dániel.

Az anyag a kérdések kontextusát igyekszik tisztázni és kérdéseket vet fel. Válaszadással Önök is megpróbálkozhatnak. A hozzászólás közé a régi vasutak.hu oldalairól származó kommentárokat is átmentettük.

2005. január 6., csütörtök

Gaál Gyula elnök-vezérigazgató több cégre bontaná a MÁV-ot

Gaál Gyula egyik első interjúja a HVG ezévi első számában jelent meg, és teljes terjedelmében olvasható az online kiadásban is. "A hosszú távú életképességhez arra van szükség, hogy stratégiai szövetségre lépjünk a német, az osztrák, a szlovák és más környékbeli vasutakkal, úgy, hogy közben a régió legerősebbjének számító társaság se nyelhesse le a MÁV-ot. Bár távlatilag azt sem tartom elképzelhetetlennek, hogy bármelyik önálló egységbe szakmai befektető is betársuljon. A százszázalékos magánosítást sem zárom ki, de határozott véleményem, hogy nem a privatizációval kell elkezdeni a MÁV átalakítását. Az idén az első fél évben meg kell születnie a kormányzati döntéseknek, jelentős lépést kell tenni a személyszállítási közszolgáltatási kötelezettség meghatározását illetően is, a második fél évben elő kell készíteni az átalakítást, jövőre pedig több önálló cégre kell bontani a MÁV-ot" - nyilatkozza Gaál a HVG-nek.

Az interjúban Gaál beszél távozásáról a GKM-ből, az új vezetői munkamegosztásról a MÁV-nál, a társaság csődközeli pénzügyi helyzetéről, a személyszállítási közszolgáltatás meghatározatlanságából fakadó anomáliákról.

A HVG-interjú itt érhető el.<

Együttműködés az ingyenebed.hu és a vasutak.hu között

A Szabadlovas Közgazdász Egyesület és a vasutak.hu szerkesztősége megállapodott a két szakmai közösségi tartalomszolgáltató együttműködésének beindításáról. Az ingyenebed.hu 214 regisztrált tagjával a legnagyobb közgazdászoknak szóló közösségi portál, közönségét tág érdeklődésű körű közgazdászok alkotják, akik általános és elvi kérdések vitatása mellett a már korábban beindult (távközlés, energia) és az eddig még elmaradt (vasút, posta, egészségügy) strukturális reformokkal – némely esetben hivatalból – foglalkozó szakemberek. Az ingyenebed.hu olvasói az életünket legjobban megkeserítő monopólium címét is a MÁV Rt-nek adták, vagyis már a vasutak.hu beindítása előtt a liberalizáció mellett voksoltak. részben a már korábban beindult strukturális reformokban résztvevő szakemberek (távközlés, energia) részben az eddig elmaradt strukturális reformokat (vasút, posta, egészségügy) várva váró közgazdászokból áll. A vasutak.hu tematikus szakmai portál, amely kifejezetten a vasútliberalizáció közösségét szeretné kialakítani. Az ingyenebed.hu címlapjára mutató linkek külön blokkban, a bal oldalon találhatók meg. A vasutak.hu tovább keresi az együttműködés lehetőségét a témánkról gondolkodó szakmai közösségekkel.

A jövőben az ingyenebed.hu olvasói külön blokkban láthatják a vasutak.hu címlapján lévő hírekre mutató linkeket „Vasútliberalizáció” címmel, és vasutak.hu olvasói pedig „Közgazdászoknak ingyenebéd” cím alatt az ingyenebed.hu-ét. A két portál regisztrált felhasználói saját hírforrásként szintén beállíthatják maguknak a másik oldal RSS-ét. Ezen kívül egymás tartalmait szemlézzük, illetve közös írásokat jelentetünk a két oldalon, a Szabadlovas Közgazdász Egyesület rendezvényein pedig időről-időre a vasúti iparágból érkező szórakoztató mikroökonómiai, vállalati pénzügyes és gazdaságpolitikai feladványokkal szórakoztatjuk a szakmai közönséget. Az elkövetkező hónapban egy nyilvános, budapesti vasúttal kapcsolatos szakmai előadás, egy egyesületi tagoknak szóló vitafórum, és egy rádióvita a Tiloson a közös programunk.

Egy rövid ajánló a vasutak.hu olvasóközönségének az ingyenebed.hu archívumából:

Lőcsei László: Államgörcs "Magyarország tagja a világ legfejlettebb országait tömörítő kluboknak, polgárai a világ leggazdagabb negyedébe tartoznak. Biztonságunkat a legerősebb katonai szövetség őrzi, életünk minden területe egyre szervesebben illeszkedik a világ legnagyobb gazdaságába. Erős és egészséges a gazdaságunk, a konzervatív ágazatokra épülő ipar (pl. gép-autó, vegyiáru, élelmiszer) és a szakképzettségéhez képest olcsó munkaerő a világ 30 legversenyképesebb országa közé emel minket. Hatalmas áruházak és nagy gonddal kialakított speciális üzletek termékei között válogathatunk. Egyre kifinomultabb és olcsóbb szolgáltatások teszik sokunk életét kellemesebbé az olcsó repüléstől és a mobilos internettől az árnyas kávéházak teraszán keresztül pénzügyeink kényelmes intézéséig. Valami mégsem stimmel. Magyarországon, mint minden más államban létezik egészségügy, oktatás, vasút, ágazati szabályozás. Csak nem működik. A rendelők, egyetemi épületek, a pályaudvarok csak díszletek. A korábban működő szabályozókat szisztematikus munkával áramvonalasítja légvárrá köztársaságunk kormánya. A kórházakban rendes ellátást csak komoly fizetségért várhat az ember. A felsőoktatásban a diákok és az oktatók közmegegyezése szerint félévenkénti vizsgaidőszakokkal papírozzák le az év többi időszakának (sokszor hasznosan eltöltött) szabadidejét. Az egyetemre vágyó diákok többsége iskolán kívüli magánórákon készül a felvételire. A vonattal járók negyven százaléka vasutas." Ezt a cikk megjelent az Utolsó figyelmeztetésben is.

Ilyés Márton: Taxiómák "Az utóbbi hetekben több sajtóorgánumban is felbukkantak a taxisok, és azt állították: Budapesten túl sok a taxi, áldatlan állapotok uralkodnak, egymás árai alá kell ígérniük, hovatovább nem tudnak "tisztességesen megélni" a szakmát komolyan vevők. Kérem szépen, nem lehetne egy kicsit diszkrétebben nyomulni államilag szavatolt jövedelemátcsoportosításért? Vajon komolyan azt gondolják a személyfuvarozók, hogy az átlagos újságolvasó majd felsóhajt: tényleg, tessék már az államnak rendezni szegény taxisok sanyarú helyzetét, mert szívesen várnék tovább a megrendelt taxira, és többet is szeretnék fizetni érte, tehát le az árversennyel?" Ez a cikk megjelent a Magyar Narancsban is.

Antal Dániel: Engedd szabadon a mellékvonalakat "Abból indultunk ki, hogy a mellékvonalak jelentőségéről és gazdálkodási sajátosságairól túlzottan keveset lehet tudni arról, hogy átalakításukról, esetleges vonalbezárásokról megalapozott döntést lehessen hozni. A MÁV Rt. mikroökonómiai értelemben minden valószínűség szerint az üzemszüneti pont alatt termel. Ennek következménye, hogy a jobban terhelt fővonalakhoz képest nagyon kedvező határköltséggel jellemezhető mellékvonalak üzemeltetése üzleti szempontból jutányosabb. Jelenleg nem lehet megmondani, pontosan mekkora bevételek keletkeznek a mellékvonalakon. Hasonlóan bizonytalan a költségek allokációjának módszere is. Üzleti tanácsadónk számításai is megerősítik, hogy a mellékvonalakra allokált költségek erősen eltúlzottak. Annyi bizonyosnak látszik, hogy a MÁV Rt évi 100-120 milliárdos támogatási igénye elsősorban nem a mellékvonalakon keletkezik. Az, hogy a vasútüzem jelenleg a mellék- vagy a fővonalakon hatékonyabban szervezett-e, nem mondható meg az inputok (pénzbeli és utazási időbeli költségek vagy naturális mutatók) és az outputok (utaskilométerek) ismerete nélkül. Nem csak a szállítási tevékenység hatékonysága nem mérhető, de az infrastruktúra költségfüggvénye sem került meghatározásra. A határköltség alapú pályahasználati díj meghatározása így nem volt lehetséges, és ezért nem lehet megmondani, hogy a mellékvonali infrastruktúra fenntartása mennyivel olcsóbb a fővonalinak." Ez a cikk jelentősen átdolgozva megjelent a Népszabadság Hétvégében illetve a Közlekedéstudományi Szemlében is.

A két szakmai portál időközben teljesen átalakult, a linkek egy része nem használható. Az ingyenebed.hu és a vasutak.hu között a szakmai kapcsolat azonban ma is él, és hivatkozzuk egymás anyagait.

A büfékocsin sporolnának a skót magánvasutak?

Mint korábban beszámoltunk róla, a brit vasúti piacfelügyeleti hatóság több lejáró személyszállítási koncessziót fog újra kiírni versenytárgyalásra. Az angol és skót fővárosokat összekötő Edinburgh-London útvonalra februárban hirdetik meg a versenyt. Bemelegítésként a versengő társaságok azzal vádolják egymást, hogy az árersenyben a büfé színvonalát akarják rontani a hosszú úton.

A Scotsman híre szerint ez a hosszú útvonal az utolsó, ahol a hagyományos "ezüstös szolgálat" jegyében rendes éttermi ellátást kapnak az utasok. A jelenlegi szolgáltató, GNER állítása szerint évente tízmillió fontot, azaz mintegy négymilliárd forintot bukik az étterem-kocsin, és azzal vádolja a versenytársakat, hogy a szolgáltatási szint csökkentésével akarják olcsóbb ajánlatukkal kiütni a nyeregből.

A két szóbajöhető versenytárs másként látja a dolgot. A Virgin/Stagecoach ugyan frissen főzött angol reggelit kínál reggelente a saját InterCity járatain, de ebédidőben és este csak mikrósütőben melegített harapnivalót ad. Szóvivőjük beismeréssel egyenlő nyilatkozata szerint felméréseik szerint az utasok jobban örülnek a kisebb falatoknak, mint a teljes éttermi ebédnek járataikon. A másik várható versenytárs, a First nem volt hajlandó kommentálni a vádakat. A GNER vezérigazgatója azonban azt mondja, hogy a rendes éttermi kiszolgálás, a drótnélküli internet és a frissítőket felszolgáló kiskocsik mind pénzbe kerülnek, de ezek nélkül csökkene a szolgáltatás színvonala, és az utasok nem a vonatot választanák. A Skót Turisztikai Fórum képviselője felháborítónak tartja azt a felvetést, hogy az Edinburghbe tartók ne kaphassanak rendes ellátását a vonaton.

Korábban beszámoltunk róla, hogy Nagy-Britanniában tíz év alatt 35%-kal nőtt a vasúti utasforgalom és 2004-re újra elérte az ötvenes évek végének szintjét. Az Edinburgh-London vonalon az elmúlt 8 évben, amióta a GNER szolgálja ki az utasokat, a forgalom 32%-kal nőtt.

Ha valaki Magyarországra is érvényes következtetéseket akar levonni, akkor persze jó azt is szem előtt tartania, hogy Nagy-Britanniában az utasok fizetik az út árát, és inkább a szolgáltatás minősége javult a liberalizációnak köszönhetően, nem az ára. Egy kedvezmény nélküli menettérti jegy a fent emlegetett útvonalra 99 font, azaz körülbelül 40 ezer forint, és az 50-67,50%-os kedvezmények ismeretlenek. Hazánkban ezzel szemben az utasok csak az útnak átlagosan kevesebb mint egyötödéért fizetnek, az utasok helyett az adófizetők állja a cech több mint 80%-át, vagyis sehol nincsen ingyenebéd, vagy mégis?

A Budapest - Cegléd - Szolnok - Lökösháza vonal rekonstrukciója

Magyarország 110 milliárd forintnyi támogatást nyert el az Európai Unió kohéziós alapjából, amellyel jelentős közlekedési infrastruktúrafejlesztést tud végrehajtani - jelentette be a gazdasági és közlekedési miniszter - írja az [origó]. Az összeget az M0 körgyűrű keleti szektorának megépítésére, a Budapest-Cegléd-Szolnok-Lökösháza vasútvonal felújítására, valamint a légi irányítási infrastruktúra modernizálására kívánja fordítani a gazdasági és közlekedési tárca. A Budapest-Cegléd-Szolnok-Lőkösháza vasútvonal esetében pályarekonstrukcióra, modern biztosító berendezések kiépítésére, állomásépületek felújítására kerül sor. A kivitelezési munkák tervezett kezdése 2005. második fele, a befejezés 2007 folyamán várható, 51 milliárd forintos összköltséggel.

Az [origó] teljes cikke.

A GKM közleménye.

(Eredeti beküldő: abiro)

Vonattal Magyarországon és szellemvasút

Két vasutakhoz kötődő kritikai írást is közöl a Magyar Narancs ezévi elős száma. A "Mind az ezeret!" címen könyvkritika olvasható a Pálfy Katalin főszerkesztésével megjelent "Vonattal Magyarországon" című útikönyvből, mely vasúton járó turistáknak mutatja be hazánk állomásokon keresztül megközelíthető nevezetességeit és a kapcsolódó vasutak történetét. Legát Tibor pedig állomáskritikai rovatot indított, amelynek első része "Szellemvasút" címen Pestszentimre felsőt mutatja be az olvasóknak, és megpróbálja felfedni az asztfaltban végződő, fénysorompóval védett, a MÁV illetékese szerint vasútforgalmi okokból nem szüneteltetett szellemvágány titkát. Az online kiadásban a cikkek egy hét múlva lesznek elérhetők.